Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Varga László: A parasztudvar és építményei Nagydobos községben

^zen hordták be a szénát, ^azlakba ritkábban, inkább nagyobb boglyákba rakták, Eem volt ugyanis az ilyen gazdaságokban olyan túlságosan sok takarmány, hogy az be ne fért volna a csűrbe. Ha mégis /mert különösen jó év volt ós a lucerna gyapját eggyel többször le lehetett venni mint általában/ akkor kivülre rakták a csűrön. A rakodóra. A szalmát mindig horoggal húzták

, a boglyát sohasem,hiszen lehullott volna a levele. Azt, ha kisebb volt a boglya, viliázni kellett felülről, ha nagyobb volt kazal vagy kezalszerü, akkor nyeletlen kaszával /takarmányvágó kaszával vágták/. Ezt a kaszát benne hagyták a kazal vagy boglya oldalában. Lápokba, csomókba a kukoricacsutka került. Ez sokszor a kert közepéig nyúló kúpsort jelentett, mindenesetre gyönyörködtető látvány volt. A csutkakúpsorral szemben volt a napraforgóköró kup

, attól lentebb a krumpli ás a rápahalmok. Cukorrépát 1945 előtt csak az uradalmak termeltek, a paraszti gazdaságok csak takarmányrépát./ Nagydoboson legalábbis. Szamosszegen a prima löszön már sok volt a szerződött cukorrépa 1945 előtt is./ A halmok alját egy kicsit leásták, hogy több férjen, meg kevésbé legyen kitéve a fagyveszélynek, aztán leszedtek róla minden gyökeret, a répáról meg minden könnyebben romló levelet, szalmát hintettek rá, ás elföldelték. Középen - szellőzni - kidugott szalmacsomókat hagytak. Egy zsombák volt lenn a halmok előtt, amire ülni lehetett, hiszen a halmokhoz le kellett járni, azért zsombák, mert annak nem ártott az eső. Zsombákot mindenki szerzett magának. A kor "fotelja" volt ez. A kukoricacsutka hazahordásához elég volt a család vagy a harmados, de a krumplival teli szekér leborításáhos kellettek a szomszédok. lo4.