Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Varga László: A parasztudvar és építményei Nagydobos községben

H A csűr nagyobbik részében takarmányt tároltak. Ha lucerna termett, akkor azt, vagy lóherét, ée ilyenkor kiszorult a széna, ha nem termeltek pillangósokat, akkor a széna és a sarjú jutott ide. A csűrbe nsm engedték be a tyúkokat, mert betollazták a takarmányt, így nem szerette" a jószág. . 1340-45 között már kibővítették, hosszították a csftrt paj tával is. A dohányosmunkához nagy család, sok kéz volt szükséges. Ahonnan bevonultak családtagok katonának,ott nem vezették be azt a termelési ágat. A dohány tárolásához viszonylag kevés szerszámra volt szükség : néhány fűzótü

, sokméter molinó

, deszkák a melegágyhoz,

sokméter zsineg szerdlafa

, amennyi csak befért a kibővített csűr új szárnyába- erre fűzték a dohányt. /37/. Ugyancsak a II. világháború kezdetére kezdte kiszorítani a mindenütt szükséges kézikapát az un. "

ckekapa

". Három kapa volt ezen, egy porhanyósította, kettő meg kapalta a földet. Lehetett vele összehúzni, széthúzni, tehát lehetett vele még szőlőt takarni is. Ló húzta, a lovat viszont vezetni kellett. Az ekekapa hozta magával a eorhuzot. • I ) Land két eszköz a csűrbe került.Sorhuzó nélkül aztán senki sem vetett mert különben nem lehetett volna az ekekapát használni. A csűrrel bezárult a gazdasági udvar ház felőli oldalán elhelyezett építmények sora. A már meglévő ásott kutakra tették rá később a betont. A rakodó és a kert Itt épült a verem - szájával még a gazdasági udvar felé fordít va. Legalább két verem volt /az öreg szülők és a fiatalok részére/, de csak addig, míg a pincék meg nem épültek. 98.