Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)
Varga László: A parasztudvar és építményei Nagydobos községben
A hazahordott terményt halom-ba , kazalba , asztagba , boglyába , rudasba , kúpokba ée csomókba rakták.A kicsi csomó volt a gezemicc . Egy 2o hold körüli gazdának évente kb. 5-6 kat.hold föld vetése volt. Átlagban azonban kb. szántóterületének 25 %-a volt őszi vetéE. Holdanként lo-15 kereszt gabona /rozs/ és holdanként 25-3o kereszt búzája termett. Egy gazdaság ebben a kategóriában, ahol én gyűjtök Eo kereszt terménytől kb. 2oo kereszt terményig termelt. Tekintetbe véve a nagy, kiterjedt határt, némely hold terméséért 5 kilométerre is el kellett menni./Oda-vieeza lo kilométer/. Mivel az időt sohasem lehetett kiszámítani a hordáét egy nap alatt le kellett tudni. Annyi szekér összehívása volt tehát szükséges, amennyi behordhatta a terményt. Egy fogatra legfeljebb 5 fordulatot lehetett spekulálni, és egy rakomány nem lehetett több 5 kereszt gabonától és 7 kereszt búzától. Aki többet rakott, le is borult, vagy kikészült a lova. Egy szekér tehát behozott 28-35 kereszt között, annyi szekér kellett, tehát amennyiszer ez a menynyiség megvan a keresztek számában. Akiket elhívott a gazda, annak vissza is kellett menni. Egy heten, de volt ugy, tiz napon at csak hordott a szekér. Kagyszerű közösségformáló volt ez.Kert az az öt-tiz hely, ahová visszament a kölcsönt visszaadni, kétszer sem volt egyforma összetételű, de mindannyiszor baratsagformalo. A kocsisokon kívül jöttek a kiegészitő segítségek. Kévehányók. Ez területenként volt egy-kettő, vagy kocsinként egy. Ez volt a kényelmesebb, de nagyobb kötötteéggel járó, mert volt, aki ceak gyalog tudott jönni, fogata nem volt, és annak is vissza kellett adni fogattal a segítséget, hiszen behordanivalója neki is volt. í^em sze99.
