Telepy Katalin: Benczúr. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 3. Nyíregyháza, 1963)

háttérben világos felhőket festett a kész mű architektonikus megoldásával szemben. A Mátyás sorozatnál mind a nyolc megfogalmazás örömet, győzelmet hirdet s a crescendot a Diadalmas Mátyás-ban éri el

265 (183. kép). Mátyás mint triumfátor bevonul Budára. A király örömét lelte az antik életformák követésében. A korabeli művészet Mátyást imperátorként ábrázolja babérkoszorúval. Európában ő újítja fel a győzelmi bevonulásokat. Ez a festmény témájánál fogva az előzőnél mozgalmasabb, felfokozottabb. A menetet, mely jobbról-balra átlósan halad, lovon ülő harsonások vezetik be, mögöttük apródok, a kép középterében fehér lován a király, kíséretével, s a felvonulást a török rabok zárják le. Bal oldalon díszes ruhába öltözött, virággal várakozó nők, férfiak csoportja. Míg az előző képen a trónteremben várakozásteljes a csend - itt érzékelhető a királyt fogadó örömujjongás. Ö maga szótlan, fenséges tartással, páncélban ül lován. Itt a hadvezér van jelen, míg a másik kép uralkodóját politikai gondok foglalkoztatják. A főalak megfogalmazása a quattrocento lovasszobrokéval rokon, közelebbről Verocchio Colleoni szobrával. A képhez készült vázlatnak nyoma veszett, a fent maradt fényképek alapján azonban megállapíthatjuk, hogy a mester a nagy képen változtatott kompozícióján. A vázlat horizontális hullámzását egyhangúnak találta, így a nagy képen vertikális elemként zöld tölgyfalombbal díszített, vörös faoszlopot iktatott közbe. A kép már 1917 végén befejezéshez közeledett, a szignaturában mégis 1919-es évszámot olvashatunk. Benczúrnak e két, nagyméretű, késői alkotása a királyi várból 1944-ben az olasz követségre került, így menekült meg az elpusztulástól. Sok műve azonban a második világháború folyamán eltűnt, megsemmisült, vagy külföldre került. Ezek közül számos alkotása reprodukcióban maradt fenn; melyek késői munkálkodásának termékenységéről, kifogyhatatlan Ötletességéről s mindvégig az élet szeretetét sugárzó derűjéről adnak számot (184-191. kép). Gazdag munkásságát Dolányban fejezte be, 1920. június 16-án ragadta el a halál. Benczúr Gyula az utolsó nagy mester volt abban a vezetőgárdában, melynek működése a XIX. század végére a magyar festészetet fellendítette. Életpályája hasonlíthatatlan művészetünk történetében, megbecsülése korában egyedülálló, egyetlen magyar festő sem kapott annyi tiszteletadást, mint ő. El kell ismernünk, megérdemelten, mert a magyar művészet felemeléséért halhatatlan érdemeket szerzett, s Gerevich Tibor szerint a „közönség és a művészet ő általa talált egymásra."

266 A főrendiház tagjai sorába iktatta, a Tudományos Akadémia tagjává választotta, a Kolozsvári Egyetem díszdoktorrá avatta, s a Szt. István rend tulajdonosa volt. Művészi hitvallása következetes, kitartó, tradicionális. Több, mint ötven esztendőt töltött művészi munkálkodással, s e félszázad festői termése bizonyíték