Telepy Katalin: Benczúr. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 3. Nyíregyháza, 1963)
arra, hogy elveihez mindvégig hű maradt. Kora ifjúságá tól kezdve , tehetsége folytán, ujjaiban volt a technika ismerete, a művészi rögzítés minden bravúrja és iskolázottsága. A nagy európai mesterek tanulmányozása által a festészet fejlődése során felmerült problémák megoldását készen kapta. így jutott el szüntelen gyakorlat folytán, nagyon fiatalon, festői metódusának kialakításához, melynek létrejöttét saját lelkialkata, az itthoni szerény előképzés indította el s a Müncheni Akadémia fejezte be. Festői bizonytalanságot, technikai korlátokat soha nem ismert, komoly tudatosság jellemezte. Fejlődése tulajdonképpen már nagyon korán befejeződött s a későbbiekben csak nyelvezetének finomítását fedezhetjük fel. Rajzbeli erőssége mindig dominált, csupán festői technikája fejlődött, mind kevesebb eszközzel dolgozott s színei erősségén változtatott. A XIX. századi akadémizmust tagadó modern művészetet, érthetően irritálta minden feladatát szinte hibátlan pontossággal megoldó formakészsége, az Akadémia reminiszcenciáinak keresztülvitele. Művészetében nem tűrt megalkuvást, a tradíciókat őrizte konzervatív szívóssággal. Magatartása a Mesteriskola élén mégis példaadó, mert tanítványainak mindenkor szabad utat biztosított. Nyelvezete mindig a XIX. század derekának akadémiai festői nyelvét reprezentálta, s a társadalmi valóságtól független „örökszépség" ábrázolását tartotta mindvégig törekvései központi kérdésének. E stagnálás az oka azután, hogy művészetét már élete delelőjén támadták, s érthetetlenül és hitetlenül álltak a modern művészettel szembeni ellenérzése előtt. Ennyi képesség birtokában, valóban elképzelhetetlennek tűnik érzéketlensége az új művészet irányában. El kell fogadnunk saját védekezését, mely szerint a plein-air távol állt természetétől. Éppen a Szinyeivel töltött időben festett képek vizsgálata mást bizonyít: szívós munka, további kereső kísérletezés meghozta volna e téren is eredményeit. Nő az erdőben c. festői, friss vázlatával, valamint első felesége elmélyülten olvasó s harmonikusan a tájba illeszkedő alakjának ábrázolásával, Courbet szemléletéhez áll közel. Tiszteletben kell azonban tartanunk művészi meggyőződését - életműve is bizonyítja ezt - mely szerint igazi terrénuma a portré - és történelmi festészet volt. Ezen a téren kimagasló eredményeket ért el. Portréiban a reprezentatív előadásmód jelentkezik nagyon sok esetben, de a családi-baráti arcmások egyszerű megjelenítése, karaktervonásokkal gazdagított visszaadása, mind hazai mind külföldi viszonylatban kiemelkedő, számottevő alkotások. Első feleségéről Max Karolináról, négy gyermekéről készült bensőséges, szeretettel fogalmazott arcképein, második feleségéről festett, végtelen egyszerűséggel létrehozott portréin, s az önmagáról hátrahagyott festői vallomásain, páratlan felkészültsége lírai előadásmóddal párosul. Petőfi Sándor hazafiúi rajongással életrehívott ábrázolása, vagy Mikszáth Kálmán baráti szeretettel, a nagyíró iránti tisztelettel megfogalmazott arcmása, minden időben elismerésre tarthat számot. Történelmi műveiben a tiszta, világos szerkezet, az előadott témát minden esetben azonnal érthetővé teszi s a hajlékony, lendületes mozdulatok ritmikus szépsége, fejlett esztétikai érzékére utal,
