Telepy Katalin: Benczúr. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 3. Nyíregyháza, 1963)

Diadalmas Mátyás-t, 1920-ban. A vázlatok az 1921-es Benczúr Gyula és tanítványai kiállításon a család tulajdonaként láthatók voltak:

232 1. Mátyás fogadja a pápa követeit 2. Mátyás és Holubár 3. Mátyás művészei körében 4. Mátyás tudósai körében 5. Mátyás az igazságos 6. Mátyás és Beatrix esküvője 7. Mátyás királlyá választása a Duna jegén 8. A diadalmas Mátyás Ezek közül az első három a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, a többinek nyoma veszett.

233 (144-151. kép.) Benczúr idős korára is megőrizte friss, kompozíciós készségét. A közel 60 éves mester lazább, kötetlenebb módon szerkeszti meg a vázlatokat. Színei letompultabbak, halványabbak, a festék felrakása sokkal vékonyabb, mint előző képeinél. Nem tündököl a sárga, nem izzik a vörös - e két domináló szín nála. Azonban, az új, általa kikísérletezett kolorizmus nem válik a képek kárára, a történet, jelenetek megvalósítása pedig, kikristályosodott, fölényes tudásról, fejlett ízlésről tanúskodik. Műveinek ez a színbeli változása, ecsetjének még könnyebb, lazább kezelése, az 1908-ban elkészült Millenniumi hódolat-on is érezhető már.

234 (152. kép.) A hatalmas arányú portrécsoport megoldása, több mint egy évtizeden át foglalkoztatta. A 70 arcképhez lelkiismeretes tanulmányokat készített.

235 A századvégi hivatalos Magyarország, a feudálburzsoázia nagy seregszemléjét örökítette meg. A királyi pár előtt Szilágyi Dezső tolmácsolja a két Ház hódolatát. Pompázatos ruhákban díszelgő főrendek, arisztokrata hölgyek s a vezető burzsoázia képviselői foglaltak helyet a nagyteremben. Lyka szerint: „A megoldás nehézségeit úgy oldotta meg, mint senki rajta kívül nem tudta volna, szinte hihetetlen akadályokkal vette fel a harcot."

236 Utal ezzel arra, hogy a 70 portré csoportosítása egy jeleneten belül megoldhatatlannak tűnt. Petrovich Elek a kép jelentőségét méltatva, többek között a következőket mondja: „Ez a nagyszabású mű szerencsésen egyesíti a történetírói lelkiismeretességet, az ábrázolás nagyhatású művészetével. így jött segítségére a történetírónak a művész."

237 Ugyanakkor voltak, akik a lokálszínek használatát kifogásolták. A kép a képviselőház elnökének fogadótermében kapott helyet,

238 mivel a Szépművészeti Múzeum átengedte az Országház részére. A nyilvános bemutatás a Képzőművészeti Társulat 1909-es tavaszi kiállításán volt.

239 1910ben Berlinben állították ki a nemzetközi kiállításon, ahol aranyérmet kapott. Az elismerés mellett azonban a kritika keserűen hangoztatja, hogy az aranyérem felsőbb parancsra hullott olyan képért Benczúr ölébe, melynek a modern művészethez semmi köze sincs.

240 A magyar kritikusok, az alakokat illetően erős vizsgálat alá vették a festményt.