Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

bronzöntőkemencze töredék a rakamaz-timári 1888-ik évi ötszáz méter hosszú partomlásból; két vegyileg tiszta ónból készült sarlónk egy napkori bronzleletből; egy kora népvándorlási időből származó besztereczi mécs. No hát a kallói vasrozsdával bori

tott bronz balta is unicum, a mely korban az arany gyakori, de az ezüstöt és vasat még nem ösmerték. A kallói balta helyèsbbiti ösmeretünket amennyiben, hogy most már állithatjuk, miszerint azon 5000 év előtti időben ösmerték ugyan már a vasat, de ritkább volt még az aranynál is. Nagyon kivánatos volna tudni,azt, hogy mi volt hát tulajdonképen azon vastárgy, a mely a bronzok közzé volt elrakva. Az egész leletnek ez lenne a legérdekesebb része,bár mennyire el lenne is rozsdásodva. De hát mindenütt csak aranyat keresnek, éa igy nehéz munkád lesz azt előkeríteni. Próba szerencse! Ne itélj el, ha szorosabb eszmekapcsolat nélkül, és csak muzeumunk iránt érzett szeretetből más témára ugrom át. Muzeumunk az ujabb időkben annyira gyarapodott, hogy gyűjteményünk az eddigi helyiségben és szekrényekben el nem fért, ugy, hogy e miatt a legkülönbözőbb korból származó tárgyak kényszerűségből egymásra lettek hányva, annyira,hogy inkább egy ódondász lomtárának mint múzeumnak volt tekinthető. A vármegyénk érdeklődése folytán, egy helyett három helyiség van gyűjteményünknek elhelyezésére bocsátva.Szekrények persze nincsenek. Ilyen czélra a vármegyének pedig alapja nincs, ha csak valamiképen ki nem fundálja. Tudod, hogy mit gondoltam? ! Voltam és az őskorban Kallóban műkedvelő színigazgató is, a mint hogy azt te is tudod. Hát ha újra kezdeném?! Hát ha a szinlapra kinyomatnánk, hogy a 69 éves vén Jósa kötélen fog tánczolni a múzeumi szekrények beszerzésének érdekében.