Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

Annyi eszem azonban még akadna, hogy a kötelet nem feszíteném ki a magasba, hanem a pódiumra fektetném le. " A czél szentesíti az eszközt ", ha másként nem lehet igy is jó lesz. Álmodtam, tűnődtem, hogy miként lehetne a mi kis muzeumunkat ugy berendezni, hogy oda aki bemegy ne csak köTet, rezet, bronzot, vasat, rossz fazekat lásson, hanem ösmeretekben ós őslakóink iránt érzett kegyeletben gyarapodva apostolként mecénásként távozzék onnan. Az volt a tervem és ma is az, hogy gyűjteményünket tizenkét osztályba kellene sorozni. Kő, réz, bronz, hallstadti, La Téne, népvándorlási,u. m. góth, hun, avar, honfoglalás, Árpád-házi, vegyes királybeli osztályokra. A tizenkettedik osztály azon tárgyakat őrizné, a melyeknek korát részint fogyatékos ösmeretem miatt nem tudnék kellő helyre illeszteni, részint azért, mert azoknak származása eddig még egyáltalában meghatározva nincsenek. Hogy ezen utolsó osztály mentül szűkebb szekrénybe szoruljon, elhatároztam, hogy saját támogatásom mellett - magánérdekből - az országnak némely nevezetesebb múzeumát meglátogatom, a mit pár hét előtt meg is tettem. Az oda és visszautazást leszámítva, hót muzeumot futottam be, de csak is futottam be, mert már sem időből, sem másból több nem tellett. Meglátogattam a szegszárdi, keszthelyi, a Darnay-féle sümeghi, báró Miske Kálmán kőszegi, a praemontrei szombathelyi, a soproni városi, a győri benedek rendi muzeumokat, a melyeknek méltó értékelésére nem egy nap, vagy egy pár negyedóra, hanem napok, hetek, hónapok is alig lennének elégségesek. /folytatása következik/ /Dr.Jósa András./ /Megjelent: a Nyirvidék XXIV.évfolyam 22.számában,1903.május 31én, 2-3.lap./