Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

zött ugy nagyságuk, valamint ornamentikájuknál fogva legki*vállóbbak azok a lemezek, melyek a balcombnak középtáján függő acél, kova és bicskát tartalmazó tartályoknak előlapját képezték /hátsó részük bőrből volt/. Ilyen lemez Szolyván, Bodrogvócsón, Tarcalon, Bezdéden, Tuzséron, Beregszászon, tehát a mi vidékünkön, egy pedig Galgóczon Nyitravármegyében olyan sirokban találtatott, melyeknek némelyikében kétségtelenül megállapított honfoglaláskori kardok és olyan perzsa érmek.kerültek napfényre, melyek mintegy 20-50 évvel előbb verettek; Samarkandban és Balchban, mint őseink hazánkat elfoglalták, tehát azon időből származnak, mikor már őseink összeköttetése kelettel meglazult, de amely időben a hozzánk legközelebb eső keleten csupán perzsák vertek pénzt és ezt a magyarok még uj hazájukban is használták. Vannak azonban honfoglaláskori olyan leletek is, melyek nyugati érmekkel együtt találtak, de tarsoly lemezek mellett ilyenek nem fordultak elő.' Tudvalevő, hogy a tarsolynak és az úgynevezett magyarszék hátlapjának alakja hasonlítanak egymáshoz. Az u.n. magyar szék pedig csak adoptált német szék, mert hiszen a mi sátoros nomád őseink keleti módra csak földön ültek és a kanapé processust nem ösmerték. Az az ötletem támadt, hogy a honfoglaláskori tarsoly lemez diszitését lehetne szék hátlapjának diszitésére is felhasználni, és az ősmagyarok által adoptált motivumokat uj életre kelteni. Négy mintát választottam ki, a bezdédi, tarczali, szolyvai és galgóczi tarsoly diszitéseket.Ezeket Francsics Ödön és Forberger Bandi rajztanár unokaöcséim lerajzolták, a dombormű kivéséséhez pedig ifj. Elek Dezső segitett. Mikor már készen lettem velük, elsőrangú szakfórfiaink által lettem felvilágosítva arról, hogy tulajdonképpeni magyar stylus nem is létezik, hanem ezt az Ízlést vissza lehet vezetni az assyrokra, akiknek ornamentikáját a partusok, később a perzsák vették át, módosítva az alapmotívumokat saját Ízlésük szerint. Azon időben a keleten, eltekintve a távolabb eső kínaiak és indusoktól a kultúra zászlósai a per-