Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)
zsák Toltak és ezekről terjedt át a szomszédos, kevésbé müveit népekre, melyek közzé akkor még őseink is tartoztak. Az elmondottak után tehát egyelőre nyugodtan elfogadhatjuk honfoglaláskori adoptált magyar stylusnak a tarsoly lemezeinken lévő diszitéseket, annál is inkább, mert ilyen tarsoly lemezeket - tudtommal - eddig még csak hazánk területén is csak honfoglaláskor találtak; azonos diszitések pedig hiányzanak. A Vidovich László főszolgabiró barátom által talált bezdédi tarsoly lemezt az összes honfoglaláskori leletek között legkivalóbbnak tartom azért, mert ezen nemcsak növény inda és levél diszitések láthatók, hanem egy lófejü halpikkelyes hasú, kettős szárnyú és madárfarku alak; egy egyszarvú lófejü, szárnyas és kigyófarku szörnyeteg; a lemez közepén pedig egy egyen szárnyú kereszt. Mikor ezen Luczaszékeket faragtam, sokaknak feltűnt a kereszt és kételkedtek abban, hogy ezen tarsoly lemez ősmagyarok oldalán lógott volna, mert hiszen azok keresztények nem voltak. Tájékozásul tehát szószerint ide irok egy czikket, mely az Archeológiai Értesítőnek 1870. évi folyamában megjelent és amely igy hangzik: " A kereszt alakról " A Britisch Múzeumba rövid idő előtt két roppant nagy szobor érkezett, melynek eddig a déli óceán egy szigetén állottak; mind két szobor hátába egy kereszt az u.n. Nilkereszt van bevésve. Közép India vadonjaiban néhány hónap előtt két ősrégi közönséges kőkereszt találtatott. Amint a gyakran emiitett angol ezredes Taylor régiségbuvár több fényképet hozott róluk hozzánk. E keresztek egyetlen darab gránitból készültek; az egyik 10, a másik 8 lábnál magasabb. Mindegyik egy csoport u.n. Cromlechek , vagy Dolmenek fölött uralkodik,melyek egészen hasonlók azokhoz, melyeket Taylor ezredes már előbb Dékánban megvizsgált. Ö tehát ezen ujabban felfedezett kereszteket éppoly réginek tartja ama Dolmen csoportot Dékánban, A környék - igy mondja az illető tudósitás - a tör-
