Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

csak Máramarosban és Erdélyben talált baltákon láthatunk,tehát csakis keletről származott, két bronz tőr, amely egyikének markolata ragyogó, fényes, félhengerded csontlemezzel volt boritva, de amely a leggondosabb kiemelésnek dacára is nyomban porrá hullott, egy nagy gömbölyű fejű, nyakán négy gömbbel diszitett tűnek elgörbitett felső része, egy másfél centiméter átmérőjű, hengerded - nyitott végei felé vékonyodó szinarany fülbevaló és egy kendermagnyi szinarany gyöngyöcske volt elhelyezve. Két méter átmérőjű területen két kis edénynek izzéporrá tört maradványait is találtunk, amelyeknek egyike krétabetétes volt, aminőt eddig a Nyirből nem ismertünk. Nevezetes, hogy a harczi csákányok és a két köpüs balta fanyelének a köpübe illő része teljesen épen maradt,tehát a nyelet letörték és azt elhajitották. A két tőr is ketté tört állapotban, de teljesen egymáshoz illően lettek a temetés alkalmával a csontrakásra elhelyezve. Meglátszott az is, hogy a két kis edény nagy erővel lett a sirba dobva és számtalan apró darabra törve. Liptay Bélának szivességéből ezen leletet muzeumunk őrzi. Ezen hatalmas ember, ha netán nem is miniszterelnök, de legalább is főszolgabiró lehetett. A másik bronzkorszaki temetkező helyet gróf Vay Gábor és neje Zichy Martha fedezték fel szőlő talaj-mélyités alkalmával Berkeszen, a Csonkás dűlőben, amely dűlőben - mintegy 50 év előtt - az "Agár" csárda háta mögött 105 darabból álló bronz leletre akadtak, melyet a grófi pár muzeumunknak volt szives ajándékozni. Ezen helyről pár száz lépésnyire délre, körülbelül egy vékásnyi területen 1903.évben, bronzkorszaki urna temetőre akadtak, de mire a gróf ur oda ment, a sok munkás a kis területet már felásta. Tizenöt kávés-findzsányi kis szilke - melyek közül egy kréta-betétes - menekült meg az elpusztulástól és ezek, a grófi-pár szivességéből, muzeumunkban húzták meg magukat. Valamennyi kis edény égetett embercsonto-