Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

- 199 t dékről származó kőeszközeink vannak, nem feltűnő az, hogy a Nyirben összesen csak két kőkorszaki temetkező helyet ismerünk. Ezen körülményből azt lehet következtetni, hogy a kőkorszaki nép messzevidékről származott hozzánk és hogy ezen korszakot csakhamar a bronzkultura váltotta fel, a mely öszszevetve a beregi, nyiri és más vidéki bronz leletekkel,kétségtelenül a vereczkei szoroson, a messze keletről, de semmi esetre sem Középeurópából származott hozzánk és nálunk hosszan tartó békés időszakban a világon páratlanul álló magas fejlettségre emelkedett. Azon körülményből, hogy a bronzkorszakban vidékünket lakó népeknek temetkezési módjuk el térőek voltak a Közép-európát azon időszakban lakó népektől, azt lehet következtetni, hogy különböző fajuák és nyelvűek lehettek, mert mig ottan a területhez arányitva, az igen gyér bronzleletek többnyire,csontvázas sirokból kerültek, nálunk pedig egyetlen ilyen leletről nincs tudomásunk. A mi gazdag bronzleleteink u.n. szórványos vagy depót-leletek, amelyek azonkori bronzöntő mestereknek voltak elrejtett és odaveszett kincsei. Ha tehát bronzkorszaki csontvázas sirjaink nincsenek, azt kell következtetnünk, hogy halottaikat elégették és hamvaikat szétszórták és csak kivételesen helyezték el az égetett csontoknak csekély részletét különböző képpen. A Nyirben eddig, 38 év alatt csak három ilyen temetkező-helyet ösmerünk. Az elsőre Liptay Béla barátomnak a karászi határban, de Gyulaházától csak egy kilóméternyi távolságra eső öt méter magas őshaImában akadtunk. Nagy urnák sirhalma lehetett. A halom fenekén, tehát a környező talajnak színvonalán, egy rakáson csak csekély maradványát találtuk egyetlen elégetett hullának. Ezen csontrakáson egy bronz harci csákány,két fülecs kével ellátott balta, amelyen olyan diszités volt, a milyen"