Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

Igaz, hogy szakértő paleonthologusok physikai tulajdonságai miatt ezen eszközt nem tartják őslénycsontnak,de tekintve azt, hogy ezen eszköz sokáig lehetett már használatban, mielőtt az őslénycsontok közé vegyült volna,nem birt már akkor azon sajátosságokkal, hogy a csokoládé szint az aránylag nagyobb súlyt és tömöttséget megnyerhette volna. Kerülhetett ezen csontdarab azon időben a Tátrából is, vagy Isten tudja honnan, de sem azt nem lehet feltételezni, hogy Taróczky vagy Ferenczy valótlanságot állítanának, sem pedig azt, hogy Saitafernes koronájának módjára caissonban dolgozó egyszerű munkások sok munkát igénylő csonteszközt csempésztek volna az őslény csontok közé, hogy régészet kedvelőket megtréfáljanak, amely sportról aféle munkásoknak még csak fogalmuk sincs. Tehát "Eppur sí muove." Igaz, hogy a csiszolt kőkorszakből, amely az itt valószinüleg a Kr.sz.előtti III-ik évezredben felléphetett bronzkorszakot előzte meg, számtalan obsidian és kova késeken,szilánkokon, nyílhegyeken és kőmagokon kivül csak száznál kevéssel több kŐvésőnk és kőbaltánk van, mig más külföldi muzeumokban ezreket látunk felhalmozva, de az is igaz,hogy mig ott ezek csak a közelből származó egy-két fajta kőzetből készülnek, addig nálunk igen sok olyan véső és balta van, melyeknek legközelebbi lelőhelye - szakértőink szerint - esetleg csak azon esetben lenne meghatározható, ha gorcsövi csiszolatok készithetése végett szilánkokat törnének le a tárgyakról,tehát azokat megrongálnánk. Reá érünk még várni. A mi vidékünknek csiszolt kőkorszaki népei minden valószínűség szerint vagy igen távoli vidékről származtak ide és hozták eszközeiket magukkal, vagy már itten megtelepedve, máig még ösmeretlen messze vidékekkel voltak összeköttetésben. Kőeszközeink kivétel nélkül szórványos leletek, vagy pedig az ajándékozók által nem lett megfigyelve az, hogy ;emetkezési helyről származtak volna-e ?.