Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

36. Az egyeki Ő3telep ötletébőT

, I. Mint Szabolcsvármegyének 1900.évben megjelent monográphiájában jelezve lett, a Nyír egy a környező agyagos lapályből kiemelkedő mintegy 4825 • kilométernyi homokterület, mely legmagasabb pontján, Nyirlugos község határában a Tiszának tokaji 0 pontja felett 86 méternyire emelkedik ki,amely területből Szabolcsvármegyére körül belül 3349, Hajdumegyére 806, Biharra 380, Szatmárra 290 • kilométer esik. A Nyírnek ezen zömétől távolabb nyugotra hasonló természetű szigeteket Egyek, Tiszadob, községek határában, sőt északra a Tiszának jobb partján fekvő, Bodrog közön is. Habár a politikai határvonalakkal darabokra van a Nyir tépve, de ősrégészeti szempontból egy egészet képez, amennyiben kezdetleges eszközökkel rendelkező népeknek laza talajával könnyű földművelést, számos tavaival bő halászatot,hepehupás talajával obsidian és kova nyillal is sikeres vadászatot, dus erdőivel és számtalan katlanszerü mélyedéseivel zord időjárással szemben mindenütt kedvező menedékhelyeket biztositott. A Nyirben nem akadtunk ugyan még eddig paleolyt /Pattogatott kőkorszaki/ tárgyakra, de a Hermann Ottó által közölt miskolczi három nagy kő-szakóca, melyeknek egyike Debreczenben bessenyei Széli Farkas barátomnak becses gyűjteményét disziti. Azon meg nem határozott állatnak metatarsussából készült, mindkét végén hegyesre kifaragott

, a végeknek közelében mesterségesen átfúrt csonteszköz, mely a tiszafüredi muzeumot megalapitó Tariczky Endre és Ferenczy Elek főszolgabíró közvetlen meggyőződése szerint, a tiszafüredi hidnak alapozása alkalmával a caissonban, a Tiszának feneke alatt 11 méter mélységben számos őslónycsontokkal együtt találtatott azt bizonyítja, hogy ha nem is épen a Nyirben, de távolabbi szomszédságában igen is élhettek őslényekkel együtt emberek, mint Morvaországban, Belgiumban és másutt került leleteknek nyomása alatt már senki sem tagadja.