Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)
Kulturépü let Nyíregyházán III. Puttonyom ötven egynehány évvel nehezebb lett azóta, mióta egyszer Pesten jártomban elmentem vacsorára és Patikárus Ferkó nótáiban gyönyörködni, a Gránátos utcában lévő Komlókertbe, a vidéki középosztálynak mulató és találkozó helyére akkor, amikor még sem tingli-tangli, sem Orfeum, sem más efféle civilizációt terjesztő esteli szórakoztató intézmények hozzánk be nem tolakodtak. Alig, hogy letelepedek, egy hosszú, kopott feketekabátos, vörhenyes arcú, mintegy 50 éves, hosszú sovány alak állit elébem mosolygó arccal: Szervusz pajtás! de régen nem láttalak. Azóta már el is felejtettem a nevedet. Hogy is hivnak csak? Jósa Andrásnak. Nagybirtokos vagyok a holdvilágban, de itt is van annyi, amennyiből szerényen megélhetek. De bocsássál meg, nem emlékezem, hogy valaha találkoztunk volna. Ne tagadd meg legjobb kebelbarátodat és ne haragudjál, mert az egész holdvilág az én betáblázott, kizárólagos tulajdonom. /Azóta talán még azt is parcellázzák./ Különben, hogy emlékező tehetségednek segitségére legyek, hát én Bernáth Gazsi a bohémek királya vagyok. Már régen uralkodhatol a csehek felett, mert palástod ugyancsak megkopott. Eddig csak hiredből, most már személyesen is ismerlek. A bohémek azóta rendkivül felszaporodtak,ugy hogy manapság talán még a szobapictorok is bohémekké váltak. Ne koccintsunk egyet ? ! Dehogy nem ! Hiszen én más spirituszszávai, de saját szellememből élek. Szellemi kincseimet másokra is átakarván ruházni, most van sajtó alatt egy müvem, amelynek előfizetési ára öt forint. Jó lenne, ha most kifizetnéd, nehogy ezen felül még postaköltségedbe is kerüljön. Itt az öt forint. Különben hallottam, hogy a holdvi-