Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

világban már ki is nyomatták gazsiáidat, ahol ottan már mindenki holtra is kacagta magát tőle. Nem kell velem ilyen félvállról beszélni, mert én ma reggel óta egy két emeletes háznak vagyok tulajdonosa. Ugyan ne beszélj ! De beszélek, mert ma reggel óta egy két emeletes bérháznak vagyok tulajdonosa. Hogy-hogy? .Hát ugy, hogy tegnap este rám szállott egy szúnyog,de miután bennem már egy csepp vért sem talált azt mondottam neki: Várj egy kissé és el ne repülj addig, mig vissza nem jövök. Elmentem, és egy lopott téglával tértem haza. Na szúnyog ? mutasd meg mit tudsz. A szúnyog megcsipte a téglát és ma reggelre két emeletes házzá dagadt. Ha szegény Bernáth Gazsi ma is élne, el kérnénk tőlle szunyogát és a kultúrpalotának, vagy minek a kérdése meg lenne oldva. A tégla meg van, csak a szúnyog hiányzik. A téglákat Barzó Mihály tartogatja és alig várja,hogy a kellő mennyiséget önköltségbe számitva felajánlhassa azért, mert nagy vagyonát főleg szorgalmának, szakképzettségének köszönheti ugyan, de ezen tulajdonságait Grönlandban vagy Spitzbergában nem gyümölcsözhette volna. Biztosra lehet venni, hogy az épiteni szándékolt palotafélének faanyagát Reizmann Hermann ur, a meszet a Führer cég fogja önköltségben felajánlani, mint akik Barzóhoz hasonlóan kiváló tulajdonságaik mellett nagy vagyonukat főképpen mégis csak a Nyirben szerezték. Nem kell anyagi áldozatot hozniok, csak ezen kultúra lis törekvéseknek támogatása céljából üzleti haszonra ne számítsanak, támogatás nélkül az egészből ugy sem lesz semmi,hiszen ezen célra eddig még egy huncut krajcár sem áll rendelkezésre. Minden ember meg szokott halni, de nem eshetik jól az a tudat, hogy sírkövéről csupán azt olvassák-: "ílt, meghalt"