Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

Krasznay Péter nyug. főszolgabíró barátom közbejöttével tegnapelőtt tudomásomra hozott, aminek következtében aztán tegnap Péter barátom szives volt engemet Raádra elvinni. A már harmadrészben felrigolirozptt terület közelébe érve, már messziről meglehetett különböztetni az emelkedésnek magasabb részein látható fekete kulturréteget az alantabb fekvő sárga homoktól. Mellékesen meg kell jegyezni, hogy nálunk a hajdan nem lakott magaslatoknak világosabb szine szokott len[ ni, mint az alantasabban fekvő részeknek. Csutor Sámuel megfigyelte, hogy némely edény égetett csontokat tartalmazott, valamint azt is, hogy ezek nem sorokban, hanem szétszórva találtattak, holott a felforgatott talaj mintegy két vékás területen, mely élesen elvált a környező sárga homoktól, mindenütt egyforma fekete, humustartalmu volt. Ezen ténykörülményből jogosan azt lehet következtetni, hogy külön temetkező helyük nem volt, hanem halottaikat, vagy azoknak hamvait lakásuk közvetlen közelében helyezték el örök nyugalomra. Biztosra vehető, hogy mindkét temetkezési módot egyidejűleg követték. A nevezetes vaslelet egy nem ritka vaslándz

sából,melynek hossza 21 cm. és egy - gyarló ösmereteim szerint - páratlan vaskardból és annak tartozékaiból áll. A háromrétre görbített kardnak pengéje - mert azon időben igy helyezték el a halott mellé - kiegyenesítve 69 cm. hosszú, a melyből a 11 cm. a tövénél 16 mm. széles, 4 mm.vas* tag, hegyesen végződő markolatra esik. Ilyen pengénk nekünk is van három, de több hazai, leginkább pedig külföldi muzeumokban hasonlókat százával látunk, amelyekről dönthetetlenül be van bizonyítva, az hogy a Krisztus előtti évezrednek közepe tájáról származnak, tehát mintegy 2400 évesek. A raádi kardot nem a gyakran előforduló penge, hane:: markolatának boritéka teszi nevezetessé. lehet ugyan, hogy van valahol dugaszban azon korbó származó hasonló markolatú kard, de a milyent én sem természet-