Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

ben, sem rajzban nem láttam, de ilyen markolatról még beszelni sem hallottam, sem pedig a kardkötő láncról, melyet Csutor Samu talált és a melynek helyzetét gondosan megfigyelte. Képezeljünk magunknak egy 58 milliméter átmérőjű hoszszában kétfelé szelt nagy ugorkát, a mely ugy ki van vájva, hogy csak másfél milliméter vastag héjjá maradt meg. Az ugorkának mindkét vége egyformán van levágva ugy, hogy egy 32-42 milliméter ovális metszőlap tűnik fel mindkét végén. A két végén megcsonkított ugorka 172 milliméter hosszú, mig a pengének tövis - markolata csak 114 mm. hosszú. A két lecsonkitott ugorkahéjnak végei érintették egymást, de szélei nagy félkörnyi ivben ugy voltak kivágva, hogy ezen boríték a középhosszuságban egy centiméter távolságban állottak egymástól. Ezen vasburkolatnak mindegyikének közepén egy-egy másfél dtm. átmérőjű, gömbszelvény alakú. 4 mm. magasra kiemelkedő dudor képezi a diszitést, a mely a burokra olyan •Mnoman van felaklázva, hogy az aklaszeget a belső homorú lapon fellehet ugyan szemmel ösraerni, de kitapintani nem lehet. A tüske alakú markolat és a vasburok közötti tért Csutornak teljesen megbizható állítása szerint - teljesen elkorhadt fa töltötte ki, a melynek megerősítési módját az egyik buroknak végén és átellenes szélein, a másiknak csak egyik végéhez közelálló - megerősitőszegnek befogadására alkalmas lyuk bizonyít, a többi öt lyuk felismerhetetlenségig be van rozsdásodva. Az éles megfigyelő képességgel megáldott Csutornak állítása szerint a markolatnak feje /Knauf/ nem volt. Miután pedig annak lenni kellett, nem lehetett az másból, mint fából, vagy csontból készítve, a mely a csontvázzal együtt teljesen nyom nélkül elenyészett, a min egyáltalán nem csodálkozom,mert több olyan ásatásban volt részem, a hol honfoglaláskori megbolygatatlan csontvázakat tollkéssel teljesen kitudtam ugyan faragni, de egy porcikáját sem tudtam kiemelni. Bezdáden 17 honfoglaláskori sir átkutatásának részese voltam, a mely ásatásnak eredményéről az Arch. Értesítőben