Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)
szitések eddig még nem ösmereteaek, sem ezüst csészét eddig ezen korból nem találtak. A lelet tehát magyar régészeti szempontból igen érdekes. A leletet múltkori közleményemben téres tájékozás alapján nyiregyházi származásúnak mondottam. Bálint András ur azonban, ki ezen ügyben Schiller úrral együtt felkeresett, a következőket mondotta el a leletre vonatkozólag. Gégénytől délnyugatra, csaknem közvetlen a község mellett egy - néhány holdnyi - természetes Ingedomb-nak nevezett, pár méternyire a környezetből kiemelkedő magaslat van, mely a Tiszaszabályozás előtt szigetet képezett. Bálint András a ki jelenleg mintegy 35 éves lehet, Gégényben született és nevelkedett, gyermek korában gyakran meg fordult ezen dombon és ugy ő, valamint gyermek társai több izben találtak a homokfúvásban a most előkerült tárgyakhoz hasonlókat, melyeket azonban, nem ösmervén azoknak jelentőségót, elhánytak. A gégényi legenda azt tartja, hogy az ősidőkben ezen helyen egy rézcsónakban rengeteg pénzt és kincseket ásott el néhány ember, és hogy azt senki ki ne emelhesse, egy gyermeknek mindkét szemét kiszúrták és a kifolyó vérrel pecsételték le a leletet. Csak akkor lehet a kincshez jutni, ha azon a helyen egy másik gyermeknek mind két kiszúrt szeméből kiömlő vérrel a pecsétet felolvasztják. \ Az Ingedomb a gégényi ev.ref.egyház tulajdona és az idén dinnye földnek volt kiosztva, melyből egy darabot Vas János ottani lakos fogott fel. Az ő területén egy elvetemedett garázdálkodó ürge sok kárt okozván, feltette magában, hogy ártalmatlanná teszi.Az ürgének volt annyi esze, hogy ideje korán eleblábolt. A pecséttörő Vas Jánosnak ásója azonban egy kemény tárgyba ütközött, a mely tárgy nem volt egyéb, mint a fentebb leirt ezüst csésze, a melyben állitólag a hét pityke és ezek felett a három ezüst lemez volt szép rendben elhelyezve. A gödröt betemette, de tovább nem hatolt, nem ásott.