Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

- Ill \ kocsiról viczinálisra, rendes vonatra, megint -viczinálisra átugrálva, szellemi élvezetektől is elkáprázva és elfáradva,jó vacsorára fente fogait, mert hiszen e napon csak a kis czelli állomáson haraphattam valamit kutyafuttában. A kőszeghi acetylennel világított nagy fogadónak utczára néző üveges verandájában gondoskodva volt arról, hogy a vacsorát mentül tovább élvezhessem, mert kedvencz eledelem - a páczolt nyelv - gumiláaztikumból volt csinálva. A nyiri pajkos azonban nem hagyta magát. Le főztem a gumilásztikumot, mert egy rövid óra alatt mégis csak én gyűrtem le őtet, nem ő főzött le engem. Vesztemre sárvári sajtot rendeltem nyomtatékul. Azért mondom, hogy vesztemre, mert ennél Ízlésem szerint finomabb sajtot azon rövid idő alatt, mióta a földet taposom soha sem éve, azóta családommal együtt, már három posta csomagot fo

r gyasztottam el belőle. Ha már épen a sajtról beszélünk, eszme társulat alapján eszembe jut az, hogy néhány év előtt Debreczenben szinház után a Hungáriában vacsora végén gyomorszájam bezárásául sajtot kértem. Miféle sajtjukban ? kérdem. Mindenféle. A pinczér felsorol vagy tiz fajtát. Az utolsó promontőri volt. Ne tovább ! Ilyent még nem kóstoltam. Hozzon. Ugyan nem Romandour lesz az ? Erre az önérzetes büszke pinczér lenéz engem a sárgaföldig és németre forditva mondja "Bitte ! Romandour wird 's wohl geschrieben, aber Promontőri wird 's ausgesprochen, denn das ist französisch, Wissens! Ja. A hangos párbeszédre a szomszéd asztaloknál hahotára fakadtak. Mindenki promontorit kért, de a pinczért többé előkeríteni senkinek sem sikerült. Pár év múlva ugyancsak Debreczenben a legelső foga-