Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

dóban a Bikában ebédelve az általam ösmeretlen pinczér is azt mondotta, hogy minden féle sajtjuk van. No hát kérek promontórit. Mosolyogva válaszolta "Uram ! Pár év előtt csak a Hungáriában volt ilyen, de azt megették és azóta ilyen Debreczenben nem kapható." Szegény hungáriás pinczért Debreczenből kollegái kifüstölték. Na de ennyi elég a sajtból, mert nem mindenki szereti a szagát. Április 30-án hajnalban öt órakor döczögtem a viczinálissal Szombathelyre, hogy legalább egy pillantást vethessek a vasmegyei Cultur-egylet múzeumára, a mely a premontrei rendnek főgymnasiumi épületében egy nagy földszintes teremben őriztetik. Keletkezését valószinüleg a premontrei kanonokok buzgalmának köszönheti. Jelenlegi őre főtisztelendő Kárpáthy Kelemen premontrei tanár ur reggel hét óra tájban még az előbbi nap fáradalmait pihente. Névjegyemre jegyzett és hozzá beküldött kérésemre egy embert adott mellém, a ki a gymnasiumba elkisért és a muzeumot a kapussal kinyittatta. Bizonyára személyesen mutatta volna meg múzeumát, de miután a vonat 10 óra tájban volt indulandó Sopronyba, a hol a muzeumot még aznap megakartam nézni, és ha már Szombathelyen voltam, utczáit is beakartam barangolni csak félórát szántak a gyűjteménynek megtekintésére. Alapos élvezetére napok kellenének. Számos honfoglaláskori felével alakú, nyélbe szúrható nyilak mellett kettő unicum, a mennyiben Y alakú. Valószinüleg apró madarak elejtésére szolgált. Nekünk is van némileg ezekhez hasonló nyilunk, mely a thuzséri Vl-ik honfoglaláskori sirban tegezben találtatott,szépen egymás mellé sorakozó öt darab négy szögletü, nyárs alakú nyilra fektetve; csak hogy a mienk nem Y, hanem nyitott le-