Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

Kzen eszközt Tariczky re téllőnek t.i. szövő szerszámnak, Dr. Hermann Ottó pedig háló kecze-sulynak tartja, a ai az cub an lényegtelen nézeteltérés. Akár amass, akár emez legyen igaz, kétségtelen, hogy emberi készítmény, még pedig a legősebb elefántok idejéből, a mely csak tropikus éghajlat alatt, a jégkorszak elŐtt élhetett, su.g egy másfajta elefánt az Elephas prímigenius, a jégkorszak után lakhatta vidékünket, de a mely éllatnak nyomaira eddig nálunk még nem akadtak. Az elmondottak után jogosultan merem megkoczkéztatni azon véleményt, hogy mór a történelem előtti legősebb időkben is vidékünket emberek lakták, még pedig inkább mint hazánknak bármely vidékeit azért, mert halászatra, vadászatra, könnyű földművelésre, előnyösebb terület nem kínálkozhatott ezen a Magyar síkság felett magasan kiemelkedő, s igy legelőbb lakhatóvá vált Tisza, Szamos, Kraszna, Beretyó, külömböző irányban hömpölygött folyamai között képződött örvényben leülepedő homokzátony felett. Az örvényben keringő áramból a súlyosabb nagyobb szemcsés homok lerakódott Nyírünkön, míg a sokkal kisebb agyag szemcsék tova sodortattak és a Nyírt környező lapályban ülepedtek le. A kinevetés félelme nélkül ugyan ki merészkednék évszámokban megállapítani azt, hogy mikor települtek vidékünkön először emberek. Azt azonban a fentebb elmondottak után biztosan lehet állítani, hogy a Magyar síkságból legmagasabban kiemelkedő, az ősemberek igényeit leginkább kielégítő Nyir előbb vált lakhatóvá a Magyar síkságban mint a többi részek. Az eddigi kutatások^ azon általánosan elfogadott nézetet eredményezték, hogy kőkorszak, bronzkorszak, vaskorszak, és ezeknek időközi határai némely helyen megközelítőleg, másutt -Szabolcsban is- ez idő szerint meg nem állapithatók.