Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

lott magyarok tetemeit, mint a kunokát fedi; tehát érdemes azokat felkutatni, csonttani szempontból megállapitandónak remélve a magyar jelleget, mely azon időben bizonyára kévé abbé volt különböző nópfajok vegyülékével eredetiségéből kivetkőztetve, mint ma. Reményünkben csalatkoztunk, mert azon sirok nem csatasirok, nem is kun, vagy magyar sirok, hanem az én nem mérvadó nézetem szerint a Kr. u. V-ik századból -a hunok idejéből- dr. Hampel József ur döntő véleménye szerint pedig a II. századból származnak. Á lelet felsorolása Után indokolni fogom véleményemet. Az általunk vélt óe várt eredményt nem értjük ugyan el, de annál többet t.i.: azt, hogy a megye müveit közönségének érdeklődése a régészeti sport mezejére terelte tett, ugy, hogy 1868. deczember 1-én szabolcsmegyei régészeti egylet keletkezett, melynek elnök-Mecénása báró Vécsey József, buzgó titkárja tokaji Nagy Lajos, jelenlegi fővárosi közjegyző, kezdeményező tagjai csekély személyemen kivül Czóbel Albert kanarás, Graefl József későbbi főispán, Györgyóny Ignácz később egri kanonok, Horváth Imre tb. főjegyző, Mészáros Dániel, Elek Pál, Molnár Ágoston nagybirtokosok, ónody Bertalan I-ső aljegyző, Uray Tamás tsz. biró, Simon Endre nyiregyházi rk. esperes plébános, Szilvássy János tisza-eszlári földbirtokos, Timár Imre n.-kallói r.k. esperes plébános lettek. Az egyletnek viszontagságos történetét jelen alkalommal tovább nem tárgyalom, hanem visszatérek a hat Kunhalom egyetlen -egészen ki nem fosztott- sirjában talált leletekre. A sirnak feneke, mint fentebb emlitém, mintegy két méterrel feküdt mélyebben a talaj felszínénél. Lehetett 2 méter hosszú és másfél méter széles. Az egyetlen emberi csontváznak csak némely része volt a sir közepén fejjel dél-