Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

nek, lábbal északnák elhelyezve, de esen elhelyezkedést csak egyes csontok helysetéből lehet következtetni, mert a csontvázak legtöbb része a sirnak délnyugoti szögletében volt felhalmozva. A délkeleti sarokban hegyével lefelé irányítva egy 29 ctm. hosszú elrozsdásodott vaslándzsát találtunk, melynek köpüje vastag ssinesüst lenessel volt borítva. A sirnak négy szögletében nagy L. alakú elrozsdásodott vaskapcsokra akadtunk, aelyek valószínűleg a sírládát képező négy -teljesen elkorhadt- deszkát tarthattak össze. Több apró ssinesűet lemeetöredékek és apró csatok is kerültek; de arra már nea emlékszem^ hogy a sirnak mely tájékán, mert régészeti ösaeretem ason időben egyáltalán nem volt, arra azonban világosan emlékezem, hogy a legtöbb ezüst-tárgy szinezüstből volt készítve, réz rozsdának nyoma sem volt és hogy azok teljesen chlor-ezüstté változtak, mert mikor kivettem, hófehérek voltak, a világosságon előbb lilaszinüvé, később feketévé váltak, és az ujjak közt szétporladtak. Két ezüst tárgy azon két kicsiny góth sarkantyúhoz hasonlított, mely Kanyarról került muzeumunkba és a mely annak egyik becses részét képezi. Találtunk egy réz, vagy bronzból készült paizsdudort is, mely egy kis gyermek kalapjának is tartható lett volna, ha karimáján három helyen egymáshoz közel levő két-két lyukkal nem lett volna ellátva, melyeknek mindenikében egy-egy -egy centiméter hosszú- mindkét végén szétkalapált aklaszeg /Hietnagel/ volt. A sirnak közepe táján találtunk egy kis tojás mekkoraságu borostyánkő darabot, melyen rovatolások voltak még pedig ugy, hogy csekély fantáziával azt lófej utánzatnak lehet tartani. Közepét egy ezüst huzal hatotta át. A sirnak kellő közepén az emberi csontváz maradványoknak jobb oldalán, egy, körülbelül 5 centiméter széles, 50 ctm. hosszú vaskard feküdt, annyira elrozsdásodva, hogy azt zsebkéssel, és nagy gonddal körülí'aragva, csak sok darabban voltam képes kiemelni.