Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

ctffi. sodrott kinézésű. Innen egymással szembe néző, két kiülő szemű kigyó fejjé alakul át, a kigyő nyakakon öt harántirányú rovattal. Â kigyőfejek -háromszögű hasábbá- mintegy madár csőrré vékonyodnak és minden határvonal nélkül összeferrasztvák. Ezen csőr alakú részlet, mely a karperecz záródását képezi 2.5 ctm. hosszú. Az Archeológiai értesitő 1888. évi folyaménak 60-ik lapján Téglás Gábor két kigyőféjben végződő arany karpereczről emlékezik meg, mely Hunyadvármegyében Várhely környékén találtatott. VajdejbŐl, szintén Hunyadmegyéből a bécsi cs. kír. régiségtárban van egy kigyófejes tekercs karperecz. Szénaverősről /Kiaküküllő a*/ a báró Brucken thai féle gyűjteményből N. Szebenben. Héturbói /K. Küktillő m./ hasonló Bécsben . Márkaszikről /Szilágymegye/ 2 kigyófejes torques /nyakék/ szintén a bécsi gyűjteményből került. H. Váradon 1885. hasonló került 19 más ezüst tárgyakkal napfényre, melyeket boldog emlékű Rómer Flóris az Vrch. értesitő 1886. évi folyamának III-ik ós V-ik füzetében irt le. Ezek dák müveknek ismertettek el a régészek által, tehát a karászi temetőt is valószínűleg keresztdákok aépesitették be a Il-ik században, a mikor, mint a talált nyakbavaló ezt igazolni látszik, a kereszténységet kezdték felvenni. Ez azonban még hypothesis. Az eddig előkerült és még előkerülő koponyák dr. Tewrewk Aurél kezében lesznek azon fáklyák, melyek megvilágíthatják azon koromsötét korban itt nyüzsgő népfajokat, melyek a Karász temetőben most talán dákorománul álmodoznak. A csontvázakra 40-50-60 ctm. mélységben bukkantunk. Az először megásott sir felett a vetés felületén egy obsidian kőmagnak gesztenye mekkoraságu töredékét találtam.