Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

Cseréptöredékekre, vagy pláne edényekre nem akaütunk. Az általunk kiásott koponyák fogai között éreui nem találtatott, pedig Fülep ur ki szavahihető müveit egyén, határozottan állit ja, hogy két koponyánál ezen körülmény előfordult. Megközelítő becslés szerint ezen sirmezőben pár százan temetkeztek. Megállapítván nagyjából a temető természetét, nehogy a szép vetésben még több kárt tegyünk, de meg miután gyomrunkban a 12-őt már pár óra előtt elharangozták, visszatértünk Márky barátom szives házigazdánk tanyájára, hol Fülöpné takaros magyaros zsidó menyecske a milyent csak a "Nyir" tud teremni, dúsan rakott asztallal'várt. Az ebéd jóságáról a kiürült tálak poharak és a jó kedv tanúskodtak. Az ásatás alkalmával a kihányt földrakáson honatyai méltósággal kuczorgó dr. Farkas Balázs előtt szép látványt nyújtott a 60 éves athleta Okolicsányi ívienyus, a komoly baszista Újhelyi Aladár ós én midőn mindhárman egy időben fővel lefelé hajolva körömmel peneczilussal kapargáltuk a földet a koponyák körül, s kerestük szájukban az obulusokat. Angyalossy Pál pedig megmutatta, hogy nem csak jó főszolgabíró, de jó anatómus is, mert mikor F

a

rkas Balázzsal kettecskén tanakodva alig tudtuk megállapítani, hogy férfi vagy női csontvázzal van a dolgunk, nagy bölcsen ketté vágta a gordiusi csomót, mondván; ha ez nő lenne, onnyi kaparászás után vagy megmozdult, vagy megszólalt volna. Az élvezetes napot a hol kezdtük Karászban Okolicsányi barátom házánál, és Kisvárdán a késlekedő vonatra kelve éjfélben itthon Nyíregyházán fejeztem be, álmodva a jövő évi remélhetőleg még bővebb karászi régészeti aratásról, Nyíregyháza, 1891. évi október 2-án. Dr. Jósa András. Kyirvidék, XII. évf. 41. sa., 1891. október 11. 2-4. lap.