Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

oltja a népnek fogékony- keblébe. A nagy tömeggyilkosokat, Nagy Sándort, Scipiőt, Julius Caesart százezreket érő szobrokban örökítették neg. Ujabbakat aajtőpör veszélye nélkül nen merek felemlíteni. Az ilyen szobrok az én gyárié szememben pellengérnek tűnnek fel. Arbuez Péter az Ur Jézus szeretettől áthatott vallásának legnagyobb eltorzitója, a ki százezreket küldött sportból máglyára, mert nézetük nem minden részletében egyezett meg az övével, több tisztelőt számlált, mint Pasteur, Lister, Behring és más legnagyobb jóttevői és mentői az emberiségnek. Az olyan sportokat, melyekkel az ember csak magát kínozza, de végeredményben testileg még is fejleszti, tisztelem, bárha mindnyájat nem is űzöm. Reck, trapéz, súlyzó, biczikli, evező lapát, stb. előtt meghajolok, de koromnál fogva ezekkel már nem foglalkozhatom. Valami sportot azonban még is csak űznöm kell. Csonkának nézem az olyan embert a kinek semmihez sincs kedve. A legártatlanabb sport a régészet, nem pusztítja ez ki a sorokat, de kiemeli a koromsötétségből azoknak emlékét, kik a kultúrának úttörői voltak. Kíváncsiság ez , mely anyagot szolgáltat a szaktudósoknak, a kiknek körén én kivül esek - arra, hogy az ősidők homályát megvilágítsák. Ezen sport minálunk a Nyírben nem csak az általános műveltséget, hanem a magyar hazafiságot is szolgálja. A nyugodt európai müveit népek, amelyek a gyarlóbb öldöklő fegyverekkel rendelkező amerikai ős ausztráliai ősnépeket kirabolták, és csaknem teljesen kipusztították; az afrikai népeken most falatoznak javában; Chinának