Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

ütkösőtt, caak ason megjegyzéa tétetett, hogy nálunk az efféle sportok iránt nea sok érzék autatkozik; a mit pedig az eredmény fényeeen aegozáfol, aert bronzgyüjteaónyünk hazánkban a nemzeti auzeuaé után aligha nea az első helyet foglalja el. Ami a Táraegye müveit közönségének aeleg érdeklődését bizonyltja. A Tármegye díszes helyiséget adott ezen gyűjteménynek, melynek nagyobb részét azon tárgyak képezik, melyeket jó barátaim nekem ajándékoztak azon tudattal, hogy azt magántulajdonnak tekinteni nea fogom, ós régészeti tárgyaink szaporodván, helyiségünk rövid időn belül elégtelen lesz. A berendezésnek majdnem ezer forintra rugó költségeit a Tármegye közönsége, az egri érsek és káptalan, gróf Dessewffy ta klós, Aurél, Dienes, Alajos és Béla urak fedezték. Muzeumunk igen rövid és hiányos története as elmondottakból áll. Muzeumunknak van ugyan szerény éreagyüjtenénye ós egyéb ujabbkori gyér tárgyai, üjfaluasy Mihály által ajándékozott kitöaött állatai, valamint a vármegyénket kerítő Tiszában talált őalények csontjai is; ezeknek rendezése azonban nálamnál szakavatottabb érdeklődőre vár. Ezeket tehát ezen alkalommal nem öamertethetem. Muzeumunk hálás köszönettel vesz éa őriz meg minden olyan tárgyat, mely vármegyénk múltjának kultúráját szemlélhetőré teszi, és a jövőben bizonyára fognak akadni olyanok, kik igyekezni fognak muzeumunkat több irányban is fejleszteni. Bngeaet azonban kiválóan vármegyémnek ős kultúrája, a népvándorlás és a honfoglalás érdekel, azon sötét kor, melybe az irott történelem vagy épen nem, vagy caak alig világit be. Már a priori fel lehetett tételeznünk azt.