Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

mostani tulajdonosnőnek elhalt férje állítólag 3 métert hordott le a dombnak könnyebb szánthatása végett. Az ásatást Inczédy Lajos a "Nyirvidák" szerkesztőjének társaságában folyó óv november 3-án és 4-ón végeztem; 5-ikóre már csak az elegyengetósnek egy része maradt. Tapasztalatból tudom, hogy az ilyen halmoknak közép függélyes tengelye eredetileg nem minden esetben az volt, mint a miként az jelenleg látszik; mert az uralkodó szelek és az esőnek csapás-iránya, a szántogatás, kúpjuknak lehordása az eredeti alakot módosítja. De miután nem tudni, hogy melyik oldalról kopott inkább, a jelenlegi dombalaknak közepén nyugatról északnak vonuló kilencz méter hosszú és öt méter széles gödörnek ásatását kezdettem. Szen ároknak északnyugati szögletéből délkelet felé 3 méter távolságban, és a ma már 3 méterrel alacsonyabbra koptatott halomnak tetejétől mintegy 50 ctm. mélységben, egy csupán földet tartalmazó, átellenes két füllel ellátott, 12 ctm. magas, szájánál 12 ctm., a fél magasságban kissé élesen kiálló hasánál 15.5 ctm., fenekénél 8 ctm. átmérőjű korongon nem egészen finoman kÓBZült, barnás-veresre jól kiégetett, teljesen ép cserép edényt találtunk, melyet átkutatás végett a domb alján felütött tanyámra vittem. Alig kezdettem ehhez, midőn a "Tessék feljönni" kiabálásra felsiettem. Itt egy fejjel északnak, lábbal délnek fekvő és a mennyire kivehető volt, - kinyújtóztatott csontvázra akadtak, a mely azonban annyira el volt málva, hogy abból egy porczikát sem lehetett kiemelni, még a fogakból sem. Az elhelyezést is csak a hófehér lisztté vált csontoknak színéből lehetett felösmerni. A koponyának helyzetét is csak abból lehetett megállapítani, hogy ott a fehér csontpor egy koponya mekkoraságu tömegnek látszott.