Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

A csontváznak baloldalán, a ma is szokásos kardviselés szerint, egy vaskard volt, a melyet a kíváncsi munkások épen felérkezéseakor már feszegettek; tehát valószínűleg ekkor törték darabokra, ds még helyzetéből el nem aozditották. Igy tehát sikerült a kardnak hü kópét nyernem. A kard egy darab vasból készült, és a markolattal együtt 50.5 ctm., melyből 37.5 ctm. a pengére esik, 13 ctm. pedig a keresztvasra, a tulajdonképeni markolatra, és a markolat fejét képező karikára. Az egész kard igen el van rozsdásodva. Pengéje két élü, hegyes, éa a keresztvasnál 39 űilliaéter azélea, 10 milliméter vastag. Rajta aem végig futó hornyojat, kiemelkedés, vagy diazitéanek nyoma nincs, de ugy látszik, mintha a kard fatokjának hosszéban futó rostjai itt-ott a pengéhez volnának tapadva. A keresztvasnak hossza 5 ctm. 12 milliméter vastag, a penge felé nea hajlik, hanem egészen egyenes, és ugy látszik, mintha végei kissé vastagodottak lettek volna, és ugy tűnik fel, mintha a penge szélességének megfelelő hosszúságban a hengerded alakot közelitené meg. A markolathoz közelre kihányt egyik földrögből Inczéëy egy kártya vastagságú, rossz ezüstből, vagy bronzból készült négyszögű teknő alakú, 22 mm. hosszú, 11 ma. széles, közepén 7 mm. mély, mind a négy széle felé lejtős oldalú disztárgyat emelt ki, melynek homorú felületéből, sem aklaszeg, sem fülecske nem nyúlt ki, tehát aem szij, sem szövet diszités nem lehetett. Azt hiszem, hogy nem tévedek, ha azt állítom, hogy ezen tárgyacska a keresztvasnak végét díszítette, de azt, hogy miként volt ez oda erősítve, nem tudom. Társát a nagy földtömegben megtalálni képesek nem voltunk. A tulajdonképeni markolatnak hosszúkás négyszögű átmetszete van. Laposabb oldalai a penge átellenes lapjai helyzetének felelnek meg. A keresztvasnál 22, a kari-