Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

ből jutottak muzeumunkba és amelyek Nagy Géza ur által a Kr. u. II. III. századbeli góth tárgyaknak ismertettek el. A Kató halom aljában a gáva-berczeli útnak mélyítése alkalmával, ós a honnan a kikerült földtömeget közvetlen ezen ut mellett vonuló tisza véd-gát építésére használták fel, találtatott azon csontváz, melynek bokáján a fentebb említett Hallstadti izlésü bokadisz került elő. Sajnálatomra csak az ásatás után tudhattam meg Zsoldos Ferencz úrtól, hogy a muzeumunkban állítólag a Kató halomból kikerült gyönyörű, fejlett agyag ipart tanúsító tárgyak nem magában a halomban, hanem közvetlen a mellette vonuló útban találtattak, amely tárgyak akkor még épek voltak, de vagy széttörettek vagy el hurczoltattak. A birtokomba került nevezetesebb négy edény a következő: Egy fél-magas szárú csizmát ábrázoló, csakis díszül használtathatott edény, melyen a sarunak a lábhoz való erősítési módja is finom bekarczolatokkal van feltüntetve, és amely tárgy az Archeológiai Értesitőben közölve és lerajzolva lett. Ezen díszedény lehetett ősanyja azon tréfás ivó-edénynek, melyből nyakon öntődik azon bursch, vagy német, ki az ebből való ivásnak fortélyát nem tudja, és amit Árpád nyelvén stiblinek ösmerünk. A másik egy fülecskével ellátott, és csak külső domború felületén ékesen diszitett tálacska, mely a falra felaggatva az akkori nőknek jó Ízlésére vall, és a sévre-i, vagy meisseni porczellánt pótolta. A harmadik egy fonott fogantyúval ellátott csupor, aminek társa tudtommal nem ösmeretes;valamint hasonló ókitéssel az előbbieknek is alig akadt még eddig mássá. A Katóhalomhoz való közvetlen közelségből Ítélve, valószínűnek tartom, hogy ugy ezek, valamint a többiek is, -melyekkel nem akarom a türelmet próbára tenni- azon időből valók, amikor a