Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Régészet - Botyánszki Anna: Szkíta kori temető Nyíregyháza-Mandabokor II., Ági-telep lelőhelyen
Szkíta kori temeto Nyíregyháza^-Mandabokor П., Ági-telep lelőhelyen A vekerzugi példányt a sírból előkerült fibula alapján a Kr. e. VI. századra (Kemenczei 2004. 90.), újabban a Kr. e. V. századra datálják, ahogy a chotíni temetőből származó lemezes gyűrűket is (két variánsuk: 1. nyitott, össze nem érő, lekerekített vagy levágott végű darabok; 2. nyitott példányok szélesen egymásra hajló véggel) (Kozubová 2013. 64.). Az analógiák alapján feltételezhető, hogy a mandabokri gyűrű legkésőbb a Kr. e. V. század első felére, közepére datálható. A tárgyi leletanyagból levonható következtetések A fenti adatok alapján elmondható, hogy Mandabokor II. lelőhely tárgyi leletanyaga jól tükrözi a középső vaskori közösség(ek) helyi és a Gáva kultúra kereskedelmi útvonalára épülő keleti vagy déli irányú kapcsolatait, interakcióit. Míg a korong nélkül készített edények a Kárpát-medence késő bronzkori, kora vaskori edényművességének jegyeit mutatják, addig a korongolt termékek a középső vaskori észak-pontusi görög gyarmatvárosok hatását viselik magukon. A közösség vegyes színezetére utalnak egyes rítuselemek: a 25. objektumból előkerült kőlap (VII. tábla 2: 3.) helyzete késő bronzkori (Kyjatice, Piliny), ezzel párhuzamosan a 30. objektumból származó kőtöredék (XV. tábla 1:1.) sírgödörben elfoglalt helye kora vaskori hagyományokat feltételez. A temetőt használó umás rítusú közösség helyi (Gáva és Kyjatice) gyökereit a korong nélkül készített és korongolt edények helyzete (szájjal lefelé fordított korsó, tállal lefedett edények) támasztja alá. A korongolt edények és a lemezgyűrű legkésőbb az V. század közepén került a sírba. A lelőhelytől kb. 500 méterre helyezkedik el a szkíta kori Nyíregyháza-Mandabokor I. lelőhely. Már a távolság kapcsán felmerült, hogy a telep közössége használta a temetőt (Scholtz 2010. 80.). A kerámiaanyag mind szerkezeti, mind díszítésbeli és formai alapon nagyfokú azonosságot mutat a temetőben feltárt edényekkel. A telepen a temetőhöz hasonlóan viszonylag alacsony a korongolt edények száma (Istvánovits 1997. 76.). A temető szerkezete127 A temető nem teljesen feltárt, csupán részlet, így az alábbi megállapítások csupán feltételezések. A sírcsoportokat a rítus és a mellékletadási szokások alapján határoltam körül. A felosztást elsősorban a rítus határozta meg, az alcsoportokat a sírok temetőn belüli helyzete, sűrűsödése. /. sírcsoport: inhumációs Az inhumációs sírok kizárólag a magaslat északi oldalán, az urnás és szórthamvas temetkezések a teljes területen megfigyelhetők.128 A temetkezések a feltárt területen minimum 3 helyen csoportosulnak. Az 5. és 7. objektum (1. inhumációs alcsoport) a domb legmagasabb pontján helyezkedett el. A 2. (3., 6., 13., 17., 29. objektum) és 3. (21-22. objektum) alcsoport tájolása nem mutat rendezettséget. A 3. alcsoportot kizárólag gyermeksírok alkotják. Az egyes sírcsoportokon belül a sírok tájolása ugyancsak nem mutatott rendezettséget. 127 5 sír helyzete nem értékelhető. 128 A sírcsoportok felosztásával az abonyi szkíta kori temető kapcsán legutóbb Polgár Zoltán foglalkozott, részletes elemzésükre azonban nem tért ki (Polgár 2007.). A hazai anyagban kiemelhetjük az alsótelekesi lelőhelyet, ahol szintén kisebb-nagyobb sírcsoportok azonosíthatók (Patay-B. Kiss 2002. 4. ábra). Az Alföld csoport mellett a szkíta jellegű Erdély csoport inhumációs temetkezéseire is jellemzőek a sírcsoportok. Az ásató ezeket családi csoportoknak határozta meg (Ferenczi 1966. 72., Szabó 1969.80.). 45
