Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Régészet - Botyánszki Anna: Szkíta kori temető Nyíregyháza-Mandabokor II., Ági-telep lelőhelyen
Botyánszki Anna nagy arányban rosszul kiégetettek. Törésfelületük réteges, a vastagabb falúak rétegei könnyen különválnak egymástól, szinte szétporladnak. A korong nélkül készített töredékek között akadnak jól iszapolt darabok is, azonban többségük rosszabb minőségű. Általános felületkezelés a simítás. Míg az urna és hordó alakú edények külső felszínét kivétel nélkül, addig a tálakat kívül-belül egyaránt elsimították. A hordó alakú edényeknél megfigyelhető, hogy a peremnél kb. 1-2 cm szélességben az edény belsejét is elsimították. Díszítés csak az utóbbi edénytípusnál mutatható ki. Az egyes díszítésmódbeli eltéréseket a tipológiai ismertetésénél részletezem. Tálak Azok az edények tartoznak a tálak kategóriájába, melyek szájátmérője nagyobb, mint a magasságuk kétszerese (Chochorowski 1985. 32.). A korong nélkül készített és korongolt tálak aránya a lelőhelyen 84,6%, illetve 15,4%. A korong nélkül készített, behúzott peremű tálak tipológiai beosztása a tál peremének, oldalának és aljának a kiképzése alapján történt:96 l/а. ívelt oldalú, lekerekített peremű, egyenlő perem- és oldalvastagságú darabok: 8. (VII. tábla 1: 1.), 9. (II. tábla 2.), 33. (XI. tábla 2.) és 40. objektum (XII. tábla 1: 2.).97 1/b. ívelt oldalú, el vékonyodó peremű tálak: 4. (VI. tábla 2: 2.) és 31. objektum (X. tábla 2: l.).98 99 2. Bikónikus darab: 23. objektum (X. tábla 1: 1.)." A tál széles körben elterjedt edénytípus a középső vaskori Alföld csoportban. Az egész Alföld területén megtalálhatóak temetőkben és telepeken egyaránt (Bottyán 1955. 20.). A Kárpátmedencei korong nélkül készített, behúzott peremű tálak előképei helyi, késő bronzkori eredetűek (Bottyán 1955.20., Párducz 1968. 81-82., Chochorowski 1985.32-35., Kemenczei 2009. 97.). Díszítőien példányai már a HaC periódusban elterjedtek (Párducz 1968. 82.), és a késő vaskori kelta leletanyagban is feltűnnek szkíta edények kíséretében (Maráz 1981. 100-101.). Az Alföld csoport kerámiaanyagában az ívelt oldalú és bikónikus, behúzott peremű tálak korong nélkül készített és korongolt változatainak aránya 89,9%— 11,1%. A behúzott peremű tálak az urnamezős műveltség óta széles körben elterjedt típust képviselnek, feltűnnek a Gáva kultúra anyagában is (Chochorowski 1985.32.). Hordó alakú edények A Mandabokor lelőhelyen feltárt kb. 12 hordó alakú edénynél egyes esetekben az edények alsó részén koromfoltokat lehetett megfigyelni, ami a nyílt lángon főzésre utal. Ugyanakkor elsődlegesen vagy másodlagosan élelmiszerek tárolására is használhatták ezeket az edényeket (Schwellnus 2012. 536., Kozubová 2013. 145.). A szkíta kor egyik vezérformájának tartott edénytípus (Bottyán 1955. 23., Párducz 1968. 82.) vállán kiképzett, ujjbenyomkodásokkal tagolt, vízszintes bordák a tálak mellett legtöbbször itt találhatóak meg (Chochorowski 1985. 37-38.). A hordó alakú edények 2 méretben - nagy és közepes - fordultak elő. A töredékes állapot miatt a tipológiai osztályozás kizárólag a díszítettek formai és típusbeli csoportosítása alapján történt: 96 J. Chochorowski nem különít el bikónikus tálakat (Chochorowski 1985. 32.). Itt én ezt külön alcsoportnak tekintem. 97 Párhuzamai: Alsótelekes (Patay-B. Kiss 2002. 101. 13. ábra 5.)., Eger-Nagy-Eged (Chochorowski 1985. 37. Abb. 3: 1). 98 Párhuzamai: Alsótelekes (Patay-B. Kiss 2002. 101. 13. ábra 6.), Tiszalök-Börtön (Scholtz 2010. 94. Pl. 5: II). 99 Párhuzamai: Nyáregyháza(Kisfaludi 2004.186.6. tábla2.), Rákospalota-Újmajor(Horváth 2001.45.14:2-3.), Tiszavasvári-Dózsa-telep (Kemenczei 2009. 324. Taf. 102: 5). 38
