Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Recenzió
Nina Lau: Pilgramsdorf/Pielgrzymowo A sír másodlagos nyitásának körülményeire és időpontjára többféle lehetőséget vázolt fel a szerző. Hogy az arany karperecét szándékosan vagy véletlenül hagyták-e vissza a sírrablók, nem dönthető el (27-30.). Ezt követően Nina Lau részletesen foglalkozik a sírleletekkel. Vizsgálatainak alapja a közlésre került fényképek, valamint az ásatási dokumentációban megmaradt rajzok. A sírból származó kerámiacserép egy széles szájú csésze töredéke volt. Analógiái a C2 időszakban a Wielbark kultúra területén széles körben elterjedtek (31-32.). Az üveg fenéktöredék vékony falú, vésett díszű ún. Hágerup típusú (E 216) üvegcsészéhez tartozott, amely típus a C2 időszakban volt használatban. Itt szükséges lett volna felhasználni Barkóczi László Duna-vidéki párhuzamokat taglaló munkáját, amely behatóan foglalkozik a típussal (Barkóczi 1988. 64.).4 Figyelemre méltóak a faedény töredékek, amelyek a korszak temetkezéseinek jellemző mellékletei. A pilgramsdorfi sírban egy teljesen épp, 35 cm átmérőjű, fából készített fedő volt. Faedények gyakran megfigyelhetőek a késő császárkori és kora népvándorlás kori fejedelmi temetkezések mellékletei között (lásd például Gommern, Poprad, Osztrópataka). Az eredeti feljegyzések szerint a pilgramsdorfi sírban egy íj formájú, lapos szögben a kengyelhez futó tűtartóval bíró fibula volt. A tárgy ilyen rekonstrukciója alighanem téves. A recenzált kötet szerzője egy másfajta rekonstrukcióra tesz javaslatot: e szerint az aláhajtott lábú fibula Almgren VI: 158-159 és 166 típusárajellemző ívelt kengyelű példány lehetett. Ez a típus a késő császárkorban Észak-Mazóvia területén a Przeworsk kultúrára jellemző (39. és Taf. 13: 2b). A sír datálásánál az övtartozékok (három ezüstcsat, egy bronz- és egy vascsat, valamint három ezüst övveret) kiemelten fontos szerepet játszottak (46-50.). A szerző szerint a sírban két övgarnitúra lehetett, melyek ezüstrészeit a Sösdala stílusú pecsételt ornamentikával díszítették. Éppen e stílus miatt datálták a temetkezést a Dl és D2 időszak határára (Kokowski 1997. 730.). Lau számos igen jó példát idéz annak bizonyítására, hogy a Sösdala stílus e motívumai már a késő császárkori skandináv fémművesség termékein megjelentek (54-55.). Ezzel a késői datálást helyesen kérdőjelezte meg. A sír legfontosabb melléklete a tömör aranyból készült, bunkós végű karperec, amely a maga 235 grammjával a legsúlyosabb a korszak karperecéi között. Bunkós végű arany karperecek már az I. század szarmata sírjaiban előfordulnak, ismételt megjelenésük a III. századdal kezdődik a barbaricum leletanyagában (Prohászka 2006. 68.). A szerző megkísérli a karperecek ismételt megjelenését, illetve szerepét bemutatni. Eredetük nagy valószínűséggel a Római Birodalomban keresendő (55-60.) (Maxfield 1981.236-251.). A germán vezetőréteg kitüntetésként aranyékszereket - köztük kar- és nyakpereceket (lásd pl. az osztrópatakai sírból származó darabokat) - kapott, amely egyfajta divatot teremtett a barbaricumban. Nina Lau leletkatalógusa kisebb korrekciókra és kiegészítésekre szorul (125-127.). A mojgrádi (jud. Salaj, Románia) ún. kincsleletből származó karperec (126., Nr. 41) (Fettich 1953. 161., 164. Taf. 46: 1-2.) valójában egy rézkori depóhoz tartozott.5 A listából kimaradtak a többi között a bajai (Kiss 1998. 191., 193.2. kép) példányok vagy a Kiskörös- Csonthalom-dűlői darab, melyeket a kora népvándorlás korra datáltak (Kiss 1998. 191., 193.3. kép) A pilgramsdorfi sírban egy játéktábla maradványai, valamint egy hozzá tartozó játékkő volt. Játékok más európai fejedelmi temetkezések mellékletei között is megtalálhatóak. A sírban talált textíliák vizsgálatára szerencsére még az 1930-as években sor került, és a jelentés erről rendelkezésre áll. 4 Az üvegek kronológiájához és pannoniai elterjedéséhez: Barkóczi 1986. 5 Lásd erről részletesen: Bóna 1986. 107. 347
