Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Recenzió
Prohászka Péter A mellékletek alapján a szerző a pilgramsdorfi temetkezést a késő császárkori (C2) fejedelmi temetkezések közé sorolja, ami a leletek széleskörű és alapos elemzésének köszönhetően megalapozott (66-68.). A fejedelmi temetkezés mellett a szerző könyvében elemzi a többi feltárt halomsírt is, amelyekből nem kerültek elő olyan gazdag leletek, mint az első halomból. Ez utóbbitól a mintegy 50 méterre keletre fekvő második halmot ugyancsak kirabolták, így mindössze néhány kerámia- és üvegcserép maradt meg. Az üvegcserepek egy vastag falú, kónikus, csiszolt felületű üvegpohárhoz tartoztak, amely a C3 időszakban készült, és a temetkezést a C3/D1 időszakra datálja (68-71.). A harmadik halomsír az említett kettőtől mintegy 500 méterre, a Neide partján állt (71-73.). A feltárás során itt is kőpakolás és az azt körbevevő kőkoszorú került elő, azonban a sírgödör nyomait nem sikerült megfigyelni. Ehelyett mindenfajta leletösszefüggés nélkül, a halom talajának északkeleti és északnyugati negyedében emberi hamvak koncentrációját figyelték meg, az égett csontok egy további sűrűsödését pedig a kőkoszorú közelében. Az első helyen a hamvak között egy csontfésű két darabja és egy kicsi feketésszürke edénytöredék került elő. A darabok egy kétrészes csontfésűhöz tartoztak, amely típus a B2/C1-C1 időszakban volt használatban. A negyedik halomsír az elsőtől 24 méterre keletre állt és ugyancsak egy kőpakolást rejtett. Az előkerült leletekről mindössze rövid leírás áll rendelkezésünkre. Ez alapján a sírt a III-1V. századra datálják (73-74.). A kötetnek ez a része a halomsírok regionális, kulturális és régészeti besorolásával zárul (74-82.). A kialakítás és a szerkezet alapján a Pilgramsdorfban feltárt halmok a Wielbark kultúra halomsíijainak sorába tartoznak. Különösen érdekes a munkának azon fejezete, amelyben a szerző a kamrasírok európai öszszehasonlításával foglalkozik, mivel a kamra kialakítása a fejedelmi temetkezések egyik meghatározó jellemzője. E tekintetben a régészek által feltárt poprádi kamrasír különösen fontos, mivel ott a fagerendák maradéktalanul megőrződtek (Piéta 2009. 113.). A kamra kialakítása és a mellékletek alapján a pilgramsdorfi első halomsír a III. századi fejedelmi temetkezések sorába tartozik. Nina Lau foglalkozik még azokkal a gödrökkel, melyeket a halomsírok területén tártak fel. Ezeket a kora és késő császárkorra datálja. A kerámialeletek alapján a Przeworsk kultúra megtelepedéséhez kapcsolódnak (87-96.). A kőkörös konstrukciók idősebbek, mint a halomsírok és nagy valószínűséggel a Przeworsk kultúra temetőihez tartoznak. Ezt a megállapítást a szerző néhány példával alátámasztotta (97-100.). Összefoglalásként a lelőhelyet kultúrtörténeti összefüggésbe helyezve mutatja be a területen végbement változásokat és behatásokat a császárkor folyamán. Véleménye szerint a Wielbark kultúra első temetkezései Pilgramsdorfban a B2-Cl/Cla időszakban jelentek meg, és a területet még a C3 és Dl időszakban is temetkezőhelyként használták (101-104.). A kötetet a leletkatalógus egészíti ki (147-161.). Az illusztrációk között a szerző az 1930- as években megjelent tanulmányok fényképei mellett néhány, a Prussia Archívumban található feljegyzést, rajzot és fényképet közöl (mint pl. néhány rajzot a tárgyakról, valamint az ásatásokon készített fényképeket). Találunk továbbá térképészeti felvételeket a lelőhelyről, valamint a sírok és a leletek rekonstrukcióit. Nina Lau könyve szívesen látott és régóta várt kiegészítés egyrészt a pilgramsdorfi lelőhely és leletek vizsgálatához, másrészt a fejedelmi temetkezések kutatásához. A szerzőnek a levéltári iratanyag segítségével sikerült a leletkörülményeket rekonstruálnia, a sír datálásával kapcsolatban felmerült kérdéseket tisztáznia. 348
