Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)

Recenzió

Nina Lau: Pilgramsdorf/Pielgrzymowo.

Ein Fundplatz der römischen Kaiserzeit in Nordmasowien. Eine Studie zu Archivalien, Grabsitten und Fundbestand.

Studien zur Siedlungsgeschichte und Archäologie der Ostseegebiet 11. Wacholtz Verlag. Neumünster 2012.

219 o. ISBN 978-3-529-01371-3-A császárkori fejedelmi temetkezések a barbaricumi vezetőréteg és a Római Birodalom kapcsolatrendszerének fontos forrásai, ahogyan azon fejlődésnek és folyamatoknak is, amelyek a limesen túl lezajlottak. Erre utalnak az egyes genseknél, illetve területeken megfigyelhető változások, melyek gyakran tükröződnek a régészeti leletanyagban. E változások a temetkezési szokásokban és a sírba helyezett mellékletek összetételében jelentkeznek, összehasonlításuk más sírok, területek leletanyagával fontos információkat kínál a korszak kutatása számára. A musovi és a gommerni temetkezések előkerülésének és tudományos feldolgozásának köszönhetően (Peska- Tejral 2002., Becker 2010.) a fejedelmi sírok kutatása az 1990-es évektől új lendületet kapott, és ez jó pár évig nem is lankadt; a részvizsgálatok eredményei újabb és újabb lökést adtak a kutatóknak. E temetkezések elemzése és a leletanyag értelmezése óhatatlanul vezetett a XVIII. és XIX. században, sőt a XX. század első felében többnyire véletlenül előkerült fejedelmi együttesek - mint például a sackraui (Zakrzów, Lengyelország) és a strázei (Szlovákia) - újbóli feldolgozásához, kritikai újraközléséhez.1 E vizsgálatokat a második világháború pusztításai jelentős mértékben megnehezítik. A kritikai újbóli feldolgozásoknál gyakran szembesülnek azzal, hogy a leletek jelentős része, sőt egésze már nem áll rendelkezésre. így minden egyes adat, közlemény és rajz kiemelt fontossággal bírhat a munka során.

Az elpusztult sírok közé tartozik a pilgramsdorfi (Pielgrzymowo, Lengyelország) temetkezés is, amelynek kritikai újrafeldolgozására és közlésére Nina Lau vállalkozott. Könyve a 2003-ban sikeresen megvédett diplomamunkájának kibővített változata, azaz elkészítése után csak közel egy évtizeddel jelent meg. A szerző nem csupán a pilgramsdorfi fejedelmi temetkezésnek és mellékleteinek újraértékelésére vállalkozott, hanem azoknak az ásatásoknak a bemutatására és kritikai közreadására is, melyeket a fejedelmi sír előkerülése után a lelőhely környékén végeztek. Mint említettem, munkáját jelentősen megnehezítette, hogy a feldúlt sírkamra kiásott és megmentett leletei - köztük magának a kamrának a maradványai - a második világháborúban elpusztultak vagy talán valahol elrejtve kallódnak. Szerencsére az ásatások dokumentációja a Prussia Archívumnak a német újraegyesítés után kezdődő rendbetételekor előkerült Berlinben. Ezt a szerző sikerrel tudta munkájába beépíteni. így a levéltári kutatásnak köszönhetően - mint más császárkori fejedelmi temetkezések esetében - lehetőség nyílt a temetkezési hely és a leletek kritikai újraközlésére.2

1 Lásd ezekről az előzetes jelentést: Quast 2009.

2 A levéltári források nyújtotta lehetőségekről: Prohászka 2006.

NyJAMÉ LV11. 2015. 345-350.

345