Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Recenzió
Makkay János azonban ez további alapos elemzéseket igényelne. Mint közismert, ezeknek a ritka leleteknek sem a réz- sem az aranykitermeléssel való kapcsolatát nem sikerült még bizonyítani. Az unikumnak számító dolgok között kiemelkedő fontosságú a Dema és Berettyószéplak között feltételezett bitumenelőfordulás (pp. 17-18.). A bitumen felhasználása nemcsak a közismert középső-késői neolitikus fekete festésű kerámia (Számos-vidéki áru, Piskolt II és rokonaik) esetében indokolt, hanem az éppen a régió közepén talált méhteleki sarló pengéinek esetében is. Mint közismert, a méhteleki lelőhely idestova 40 éve feltárt gazdag kőanyagának vizsgálata azóta is szakadatlanul tart (Chmielewski és Astaloj - pp. 29-73., Chapman 1987. valamint Starnini 1994., Starnini 1994a., Starnini-Szakmány 1998.). Az említett írás Méhtelek és egy újabban, 1999 óta feltárt lelőhely (Cálineijti Oa§, amely légvonalban 30 km-nyire van Méhtelektől) Körös kőanyagát hasonlítja össze. Jómagam mint Méhtelek egyik feltárója, érdemben nem tudok hozzászólni a tanulmány mondanivalójához, nem lepett meg azonban a méhteleki és a Cáline?ti oa?i lelőhely köveinél az obszidián aránya közötti nagy különbség (Méhtelek: 60%, Cáline§ti Oa§ 4.5%). Méhtelek ugyanis jóval közelebb van a fő obszidián-lelőhelyekhez a Tokaj-hegységben. A következő munka U. Sommer és C. Astalo? írása (pp. 76-95.) a központi szerepet játszó lelőhely, Tá$nad-Sere ásatásainak módszereiről, taphonomiájáról. Nagyjából tehát a faltapasz-töredékek és mindenféle agyagmaradványok fekvésének (helyzetének) pontos rögzítéséről (beméréséről) van szó, a kivonat szerint a Közel-Kelet hasonló kérdéseinek a figyelembevételével. (A Magyar Televízió által nemrégiben közvetített, a tasnádi ásatásokról adott U. Sommer interjú mintha azt mutatná, hogy a nyilatkozó a szakértelem mellett némi tőkét hozott az ásatáshoz.) A roppant gondos munkának bizonyára meglesznek az eredményei. Jómagam arra emlékszem, hogy hajdanában (van talán már harminc éve) Horváth Ferenc (Szeged) végzett ilyen taphonomikus ásatásokat (talán Ján Lichardus domicai vékony réteges ásatásainak példájára), és azzal biztatott bennünket, hogy rövidesen fontos - és pontos - belső időrendi eredményekkel fog előállni. Az eredmények azóta váratnak magukra, a Körös Cri$ belső kronológia hagyományos (ortodox) rendszere viszont azóta is maradt. Mint az kiderülhet a következő - sajnos rövid - beszámolóból a szerkesztő, C. Virág tollából (pp. 97-126. - az 1989-ben elkezdett ásatások rövid történetével), a hajdani Cehal folyó (az Ér mellékvize) alsó teraszán fekvő neolitikus lelőhely Cri§-Körös tárgyai a IIIB-IVA fázis leletei (p. 98. és 108.), amelyek mellé Piskolt I leletei társulnak. A rajzokban közölt edénytöredékek között mindössze két-három Cri§ Körös cserép látható (Fig. 3: 5-8), amelyek alapján bizonyára lehet a IIIB-IVA Körös fázisra következtetni. Más kérdés a sokszorosan elavult - de elsősorban G. Lazarovici által gondosan ápolt - Milojcic-féle időrend alkalmazása. Piskolt I leleteinek egy része viszont az Alföldi Vonaldíszes Kerámia jellegzetes emléke, közöttük a szatmári festett kerámia darabjaival. Kérdés, hogy a határtól alig néhány kilométerre fekvő Piskolt ilyesféle kerámiája igényel-e egy teljesen új kulturális elnevezést (elismerve egyébként azt, hogy ennek a réges-régen felfedezett kerámiafajtának a magyar elnevezése hosszú ideig váratott magára és ingadozásokat mutat - lásd Makkay 2003. passim). A kötet következő írásai már nem kapcsolódnak közvetlenül a központi szerepet játszó Tasnádhoz, de jól illeszkednek a kötet fő témájához, a Felső-Tisza-vidék újkőkorának kérdéseihez. így Csengeri Piroska cikke (pp. 128-160.), amely a középső neolitikum festett kerámiája cím alatt (gyönyörű festett darabokkal, például Pl. 13: 1) - elsősorban újabban feltárt leletek alapján - az AVK és későbbi csoportjai/rokonai egyes kérdéseit foglalja össze. Az írás pontos adataival akár kiindulópont lehet ahhoz, hogy elkészüljön az Alföldi Vonaldíszes kerámiáról írott - de már régen elavult - monográfia (Kalicz-Makkay 1977.) új kiadása. Az új compendium rengeteg új lelőhely mellett igen gazdag festett kerámiát fog bemutatni. Érthető: az 1970-es években rendelkezésünkre álló lelőhelyek 340
