Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)

Helytörténet - Vas János: Jósa Jolán (1881-1950)

Jósa Jolán (1881-1950)' Vas János A Nyírvidék 1908. február 23-i számában a következő rövid hír jelent meg: ,/t vallás és köz­­oktatásügyi miniszter báró Babarczy Jenőné született Jósa Jolánt a kótaji állami elemi népiskolához tanítónőnek kinevezte.”1 2 A regényes életű írónővel kapcsolatos kevés és szűkszavú irodalomtörténeti közlés mindeddig nélkülözte ezt az információt, amelyről nem feledkezhetünk meg egy kótaji iro­dalmi utazás során. Amikor ez a tanév véget ért, Nagy Ignácz kótaji igazgató tanító mondott köszö­netét a június 25-i évzáró vizsgákon jól és szorgalmasan teljesítő tanulók nevében a jutalomkönyve­kért, amelyek közül hetet dr. Jósa András vármegyei főorvos (Jolán híres apja), kettőt pedig a taní­tónő adományozott.3 Az sem mellékes, hogy Szabolcs vármegye közgyűlése báró Babarczyné Jósa Jolán kótaji lakosnak köszönt meg múzeumi adományokat.4 Ebben az időben tehát ott is lakott. Sze­rencsések voltak azok a gyermekek, akiket tanított, mert olyan távoli országról, népekről, állatokról és növényekről mesélt nekik, ahol képzeletük sohasem járt. Tanítónőjük ugyanis hosszabb időt töl­tött Paraguayban. De menjünk sorjában! Nagybányai és németszőgyéni dr. Jósa Andrásnak (1834-1918) és feleségének, Láner Ol­gának (1841-1919) 1873 és 1881 között hat leánya született Nagykállóban: Mártha, Vilma, And­rea, Rózsa, Anna és Jolán, akiket a római katolikus egyházban kereszteltek. Valamennyien három keresztnevet kaptak, de életük során csak az elsőt használták. Kivétel volt az 1881. október 13-án született leány, aki a Gizella, Jolán, Paulina keresztneveket kapta, de Jolánként ismerhetjük.5 A leá­nyok örökölték polihisztor apjuk művészi hajlamait, aki nem csak híres orvos és régész volt, hanem műkedvelő színjátszó, rendező, író, díszlettervező és kivitelező, hangszerkészítő és zenész. 1867 kö­rül Műkedvelő és Színpártoló Egyesületet hozott létre Nagykállóban. Méltán írja róla az 1934-ben megjelent jubileumi kötet előzéklapján a kiadó: „...akit e vármegyében mindenki ismert és szere­tett; akinek soha nem volt irigye, csak lekötelezettje, aki annyi szenvedőn segített.” (Jósa 1934.) Jósa Andrásról érdemes megjegyeznünk, hogy igen jó kapcsolatban volt Kótajban a Jármy családdal és nagy tisztelője volt Kelcz Apollóniának. Amikor Jósa elnyerte Szabolcs vármegye főorvosi székét, a család 1884-ben Nyíregyhá­zára költözött. Itt a leányok a Kunike intézetben tanultak, ahol magas színvonalú művészeti képzés 1 Az írás megjelent a http://nyirvave.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=812:egy-meltatlanul-elfeledett­­nyiregyhazi-iron&catid lapon hivatkozások nélkül. Köszönettel tartozom Lakayné Szőlősi Katalinnak, a Jósa András Múze­um könyvtárosának a tanulmány megírásánál nyújtott szíves segítségéért! 2 Nyírvidék XXIX: 8. 1908. február 23. 3 Nyírvidék XXIX: 27. 1908. július 5. 6. 4 Nyírvidék XXIX: 42. 1908. október 18. 5. 5 Nagykállói római katolikus anyakönyv. NyJAME LVII. 2015. 281-286. 281

Next

/
Oldalképek
Tartalom