Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Helytörténet - Sipos József: A Bethlen-kormány és az 1922-es választások előkészítése
Sipos József közeledést Nagyatádi Szabó és hívei sem néztek jó szemmel. Hangoztatták, hogy „a jövőre nézve aggasztó jeleket látnak a Bethlen- Andrássy féle közeledésben. ” Rassay Károly az ellenzéki kisgazdapárt vezetője pedig kijelentette: „ amennyiben Andrássynak sikerül megállapodnia a kormánnyal, úgy az új szövetség éle elsősorban a demokratikus politika ellen fog irányulni. ” Az Egységes Párton belüli elégedetlen kisgazdák is úgy látták, hogy Bethlen és Andrássy sokkal közelebb áll a „feudális osztálypolitikához”, mint az eredeti Kisgazdapárt programjában lefektetett demokratikus elvekhez. Egy ilyen egymásra találástól - ha bizonyos kérdésekben békét és megegyezést hoz is - kardinális elveik, így a közigazgatási és a főrendiházi reformok elodázását féltették. Attól tartottak, hogy azok a választójogi rendelet mintájára nagyon messze kerülnek majd azoktól a demokratikus elvektől, amelyeket a Kisgazdapárt indulásakor zászlajára írt.5 E belpolitikai feszültségek miatt a belügyminiszter április 3-án elrendelte a nemzeti gyászt. Valamennyi vármegye alispánjához és rendőrfőkapitányához a következő rendeletet intézte: IV. Károly halálára és a nemzeti gyászra való tekintettel „ a mai naptól 1922. április I8-áig mindennemű mulatság és minden — akár politikai, akár egyéb célú — nyilvános népgyűlés tartásának tilalmát rendelem el. ”6 Ezzel lefékezték a választási agitációt és így csökkentették a belpolitikai feszültséget. Ez azonban elsősorban az ellenzéki pártok szervezkedését nehezítette és a kormánypárt felkészülését könnyítette meg. Ugyanis a közigazgatási apparátus a nyilvános népgyülés tilalmát először úgy értelmezte, hogy az a pártok szervezését is tiltja. Közben az Egységes Pártot gőzerővel szervezték. Természetesen nem nyilvános gyűléseken. A politikai gyűlések tilalma tehát elsősorban az ellenzéki pártokat, azok közül is elsősorban az Andrássy—Friedrich-féle legitimista párt szervezkedését nehezítette. Az Erzsébetvárosi Demokrata Kör felrobbantása Az április 3-án kiadott, de csak a 4-ei napilapokban megjelent belügyminiszteri utasítás szoros kapcsolatban volt a 3-án este 9 órakor az Erzsébetvárosi Demokrata Kör vacsoráján végrehajtott gyilkos bombarobbantással. Ezt a robbantást elsősorban Bárczy István, Rassay Károly és Rupert Rezső ismert liberális ellenzéki politikusoknak szánták, akik azonban - szerencséjükre - néhány perccel később érkeztek. E robbantás következtében hárman szinte azonnal meghaltak, 32-en pedig súlyosan megsebesültek, akik közül a következő napokban még hárman belehaltak sérüléseikbe. A halottak mindegyike és a sebesültek többsége erzsébetvárosi gazdag zsidó polgár volt. Rassay és az ellenzéki politikusok azonnal bekapcsolódtak a mentés munkálataiba: csak nehezen tudtak a mentőkkel és a rendőrséggel telefonon kapcsolatot létesíteni. Este 10-kor még sem a belügyminiszter, sem a főváros főkapitánya, sem annak helyettese nem volt ott. Ezért 10 óra 10 perckor Rassay maga értesítette telefonon Klebelsberget a történtekről, aki közölte, hogy őt még senki sem tájékoztatta.7 Éjfél után a robbantás színhelyén megjelent Klebelsberg belügyminiszter és több más kormánypárti politikus, és a kör vezetősége előtt a halottak és a sebesültek iránt érzett sajnálkozásuknak adtak kifejezést. Klebelsberg bejelentette, hogy a nyomozást már elrendelte és 50.000 korona jutalmat tűzött ki annak, aki a tetteseket kézre keríti, illetve a hatóságokat nyomra vezeti.8 Másnap a belügyminiszter Nádossy Imre országos főkapitánnyal megjelent a miniszterelnöknél, és jelentették a történteket. Bethlen később Horthy Miklós kormányzót tájékoztatta az eseményről, majd újra 5 Az Újság 1922. IV. 7. 6 6 Szózat 1922. IV. 4. 1. 7 Világ 1922. IV. 8. 1. 8 Szózat 1922. IV. 9. 5. 258
