Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Néprajz - Bodnár Zsuzsanna: A rétközi népélet tárgyakban, épületekben élő hagyományai a Sóstói Múzeumfaluban
Bodnár Zsuzsanna de még az ott lakók körében is. A Rétköz néprajzi kutatói közül elsőként Kiss Lajos nevét kell megemlítenem, aki a Jósa András Múzeumot igazgatta egészen 1948-ig. Kiss Lajos több ezer néprajzi tárgyat gyűjtött (Bodnár 2009. 64-65.), melyeket felhasználtunk a múzeumfaluba áttelepített rétközi épületek berendezéséhez (Bodnár-Páll 1993. 21-27.). Több évtizedes kutatómunkája eredményeképpen az ősi vízivilág népének több alapértékü könyvével - köztük a „Régi Rétköz” című munkával - állított örök emléket (Kiss 1961.). Nyárády Mihály szintén számos tanulmányában foglalkozik a Rétköz néprajzi értékeivel (Nyárády 1938., Nyárády 1940., Nyárády 1941.), tárgygyűjtéseivel ő is jelentősen hozzájárult épületeink berendezéséhez. Kiss Lajos és Nyárády Mihály munkásságának folytatója Erdész Sándor lett, a Sóstói Múzeumfalu alapító igazgatója, aki az 1960-as évek végétől folytatott néprajzi kutatásokat a Rétközben. Kiválasztotta, felmérte, dokumentálta az áttelepítésre kerülő épületeket (erről a tevékenységéről később még szót ejtünk), tárgyakat gyűjtött (Bodnár 2010.), s minden nehézség ellenére 1979-ben átadta a nagyközönségnek az akkor öt portából álló múzeumfalut. Az átadáskor az elsők között két porta képviselte a Rétközt. (2. kép) A Rétközről A Rétköz olyan, mint a koldustarisznya, mindig akad benne valami! — mondták régen, mivel „ vizes időben a homokja, száraz időben a rétje termett. ” (Kiss 1961. 181.) Rétköznek a Szabolcs-Szatmár- Bereg megye északnyugati részén elterülő, a Tisza és a Lónyai-csatoma által közrefogott mintegy 140.000 kát. holdnyi területet nevezzük. Kiterjedése viszonylag kisszámú (28) települést érintett Vencsellőtől egészen Tuzsérig. A tavaszi árvizekkel táplált réteken egy merőben sajátos vízi világ tenyészett egészen a XIX. század végéig. A korabeli leírások és a helyi emlékek egyöntetűen arról vallanak, hogy a lecsapolásig az ottani nép a rétből élt, állattartással, halászattal és nádvágással foglalkozott. Szántással, földműveléssel csak a rétből kimagasló szigeteket foghatták be. A falvak is e nagyobb dombok hátán telepedtek meg. A falvakat, a szigeteket meg a lápokat 2. kép A rétközi tájegység telepítési vázlatterve Fig.2 Preliminary sketch of the Rétköz region unit 178
