Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Néprajz - Bodnár Zsuzsanna: A rétközi népélet tárgyakban, épületekben élő hagyományai a Sóstói Múzeumfaluban
A rétközi népélet tárgyakban, épületekben élő hagyományai a Sóstói Múzeumfaluban jószág törte vízi utak kötötték össze egymással. Ezeket úszónak nevezték. Majd minden gazdának volt csónakja, amelyben 10-12 ember is elfért. A Rétközben kivágott tölgyfa törzséből készítették. A jóval kisebb ladikot deszkából tákolták össze. A sárhajó ugyan csak kivájt tölgyfából készült, de a csónaknál jóval kisebb méretben, s őszi betakarítás idején, valamint a tavaszi trágyahordásnál a szekeret helyettesitette. Ezt a sajátos „kétéltű” rétközi járművet egyetlen ló vagy ökör húzta vízen és sáron át. Ezt az eszközt mutattuk be a múzeumfalu kéki istállójának kocsiszínjében. Az 1772. évi összeírás a Rétköz minden községéről így szól: „Náds gyékény igen sok vagyon, s bőven találtatik mind épületre, mind tűzre. ” (Kiss 1961. 176.) A náddal házakat, istállókat fedtek, de piacoztak is vele. A selejtes nádból kerítést készítettek, a törött nádat pedig mint füteléket a kemencében tüzelték el. A gyékényt augusztus közepén vágták, s a nyíri cigányoknak adták el. Maguk a rétköziek is felhasználták a gyékényt: fedtek vele házat, tyúkólat, disznóólát, kötöttek belőle kosarat, a járomra pedig az ökör nyakához gallért, méhkasokat, ponyvát, eladásra szekérre való tetőt. Tehát a gyékény ugyancsak fontos növény volt, hiszen jövedelemforrást jelentett, noha a náddal soha sem vetekedhetett. A Rétköz a múzeumfaluban A besztereci lakóház Dr. Erdész Sándor múzeumi tudományos főmunkatárs 1969. július 1-jén az alábbi szakvéleményt adta a Beszterec, Kossuth u. 47. szám alatt álló áttelepítendő lakóházról: „A lakóházat tipikus rétközi háznak kell tartanunk, kb. 150-200 éve épült. Fundamentum nélküli, mereglyés falazatú. A falban lábszár vastagságú karók vannak a földbe eresztve, a házat tulajdonképpen a mereglyék tartják. A sarat villával rakták a mereglyék közé. Az utca felöl a fal kiugrik, valószínűleg a mestergerenda alátámasztása végett. A lakóház három osztatú, szobából, konyhából és kamrából áll. A szoba és a konyha mestergerendás. A szoba mennyezete hasított fával borított, sárral tapasztott és zöld színre meszelt. A konyhában és a kamrában fenyődeszkából készült kazettás rendszerű födém van. A padlástér mindenütt sárral van letapasztva. A ház elől- és oldaltornácos. Az oszlopok köveken, téglákon állnak. A konyha korábban szabadkéményes volt. A szobabeli kemence szája elé utólag kaminkéményt építettek. A szoba közepén ágasfának nevezett boldoganya van. Az ajtótól balra búboskemence áll, igen jó állapotban. A helyiségek padlózata kivétel nélkül döngölt föld. A lakóház eladási ára 9.700forint. Ez az ár igen reális. A lakóház ugyanis nem csak forgalmi értékét tekintve is nevezetes, hanem történeti, néprajzi szempontból is. ” (Erdész 1969.) Az áttelepítéskor, 1969. július 7-én dr. Morvái Judit a következőket írta: „A jelenlegi szobai kemence kiegészítését javaslom, a kemence mellé elhelyezendő kandallóval, amely a múlt század végéig a rétközi parasztháznak jellegzetes tartozéka volt. Az első házban lévő alátámasztó ágasfát csak abban az esetben szabad újra felállítani, amennyiben az a ház építésekor azzal egy időben készült, hacsak a már megroggyant épületet támasztotta meg, el kell hagyni. A vételárat (9.700 Ft) reálisnak tartom. ” (Morvái 1969.) A múzeumfaluban két rétközi porta látható. Az első udvar objektumai érdekes kontrasztot mutatnak: az utcafélen áll az 1812-ben épült lakóház és szemközt vele a jóval nagyobb méretű istálló, melyben egyszerre 25-40 állat is elfért. Е látszólagos ellentmondás a már említett gazdálkodással függ össze, hiszen a lecsapolások előtt az itt lakók fő megélhetési forrását az állattartás biztosította (Bodnár-Páll 1993. 21.). (3. kép) 179
