Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Régészet - Lőrinczy Gábor: Újabb adatok Hajdú-Bihar megye avar kori lelőhelyeihez I. Megjegyzések a terület kora avar kori történetéhez
Újabb adatok Hajdú-Bihar megye avar kori lelőhelyeihez I. Megjegyzések a terület kora avar kori történetéhez Lőrinczy Gábor Bevezető Hajdú-Bihar megye területének avar kori történetéről eddig nem született összefoglaló munka. Az „előtanulmányok” pedig elkészültek, hiszen nagyszámú településmonográfia jelent meg az 1970-es évek elejétől a 80-as évek közepéig,1 melyek többsége tartalmazta a magyar honfoglalást megelőző avar időszak történetét is. A megye területén az első avar kori sír előkerülése (Csökmő 1894) óta eltelt 120 év alatt jelentős mennyiségű, gazdag leletanyaggal és egyre bővülő szakmai információkkal rendelkező régészeti forrásanyag áll a kutatás rendelkezésére. A több mint 6000 km2- nyi területről 1956-ban még csak 21 település területéről volt ismert avar kori lelőhely (Csallány 1956.), míg 1985-ig már 24 településről 30 avar kori temető 500-nál több sírja került elő (M. Nepper-M ódy 1985. 27.). A 2002-ben megjelent, de valójában a 90-es évek első felében lezárt lelőhelykataszterben (Adam 2002.) Hajdú-Bihar megye területéről közel 70 lelőhely szócikke szerepel M. Nepper Ibolya és Mesterházy Károly tollából. Az avar kori lelőhelykataszter összeállítása óta eltelt 20 év alatt - az előző időszakhoz képest - valóságos információrobbanás történt: ma már a megye 33 településének közel 100 lelőhelyéről ismerünk avar kori temetkezést vagy temetőt, illetve teleprészleteket.2 Ezek szerint nem csak azon települések száma nőtt meg jelentősen, ahonnan az elmúlt évtizedekben került elő avar időszakra utaló település vagy temető, de ezen időszak alatt egyharmaddal több lett az avar kori lelőhelyek száma is. A megyei nagyberuházásokat (autópályák és elkerülő utak, gázvezetékek nyomvonalai, ipari parkok stb.) megelőző, nagy felületű ásatásoknak - az avar időszakra vonatkozóan - több jelentős eredménye volt. Nagy sírszámú, gyakran teljesen feltárt, jól megfigyelt és dokumentált sírokat tartalmazó temetők, gazdag forrásértékkel rendelkező régészeti, embertani és archaeozoológiai leletanyaga került a múzeumokba (pl. Berettyóújfalu-Nagy Bócsdűlő (Dani et. al. 2006., Dani-Szilágyi 2006.), Debrecen-Bellegelő, Bordás-tanya (Kolozsi-Szabó 2005., Kolozsi—-Szabó 2012.), Furta-Dévánszky-dűlő (Szelekovszky 2012.), Polgár-Görbe-tó (Hága-M árkus 2015. 58-59.), Hajdúnánás (Rácz-Szenthe 2010., Bajkai 2012., Bajkai 2014.) stb. 1 Pl. Báránd (M. Nepper-Módy 1985.), Berettyóújfalu (M. Nepper 1981., Dani 2011.), Debrecen (Mesterházy 1984.), Hajdúböszörmény (Mesterházy 1973.), Hajdúdorog (Mesterházy 1971.), Hajdúhadház (M. Nepper 1972.), Polgár (Mesterházy 1974.) stb. 2 Erre vonatkozóan lásd a Régészeti Füzetek, valamint az 1998-2010 között megjelent Régészeti kutatások Magyarországon kötetek vonatkozó címszavait, illetve az M. Nepper Ibolya és Sz. Máthé Márta által összeállított, a megyei múzeumok régészeti tevékenységéről szóló adatokat a Déri Múzeum Évkönyveiben. A 2011-2014 közötti megyei ásatások avar vonatkozásáról a rendelkezésemre bocsátott adatokat Dani Jánosnak köszönöm! NyJAME LVII. 2015. 149-176. 149
