Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Régészet - Lőrinczy Gábor: Újabb adatok Hajdú-Bihar megye avar kori lelőhelyeihez I. Megjegyzések a terület kora avar kori történetéhez
Lőrinczy Gábor Az újabb ásatások eredményeként nem csak egy-egy közösség életének és hitvilágának hitelesebb megismerésére lesz lehetőség, hanem több közösség részletekbe menő összehasonlítását is lehetővé teszi az új információmennyiség. A megváltozott helyzetet jól jelzi, hogy a megye területéről a 2002-es lelőhelykataszterben három olyan szócikk szerepelt, ahonnan avar kori kerámiatöredékek kerültek elő, míg ma már 12 nagy felületű településrészlet ismert, sőt, több esetben egy-egy telep és temető - földrajzi közelségük alapján - feltételezhetően összetartozik. A fentiek fényében könnyen belátható, én sem vállalkozhatom itt Hajdú-Bihar megye területe avar kori történetének megírására, mert az - látva a múzeumi gyűjteményekbe került, eddig elképzelhetetlen mennyiségű avar kori leletanyag összetettségét - új típusú munkamegosztást igényel. Reális eredmények reményében ezt nagy valószínűséggel csak az ásatók és a korszakkal foglalkozó régészek összefogásával, a munkák koordinálásával, ezt a célt kitűző projekt keretében, több évi munkával lehet csak megvalósítani. A városmonográfiák szerzőinek az adott területről rendelkezésükre álló kisszámú hiteles leletegyüttes és gyakran hiányos információkkal bíró leletanyag alapján nem volt lehetőségük részletes településtörténetet írni, így az országos tendenciákat bemutatva, a helyi avar leletanyagot inkább csak illusztrációnak használták. Ezzel szemben az elmúlt másfél évtizedben végzett nagy felületű ásatások lehetőséget adnak arra, hogy az egykori közösségek ünnep- és hétköznapjainak egykori színtereit - telepek és temetők - jobban megismerhessük, és az eddigieknél gazdagabb és részletesebb történeti képet rajzolhassunk meg a megye területének avar kori történetéről. Ezt a lehetőséget szélesíti, hogy az ásatásokon előkerült, változatos összetételű leletanyagon természettudományi - antropológiai és archaeozoológiai, radiokarbon, mtDNS, stroncium-izotópos - vizsgálatokat lehet végeztetni. Eredményeik széles spektrumban kiegészítik a megnövekedett régészeti leletanyag és adathalmaz alapján elérhető eredményeket. így a megsokszorozódott információk alapján és ennek eredményeként újabb értelmezési lehetőségek adódnak. És nem szabad elfeledkeznünk a korábbi évtizedekben feltárt, még közöletlen és feldolgozatlan leletanyag értékeléséről sem, melyeket a készülő szintézisbe ugyancsak be kell vonnunk. A feldolgozás eredményeként lehetővé válik a terület lakossága anyagi és szellemi kultúrájának értelmezése és értékelése, valamint a tágabb tiszántúli, illetve Kárpát-medencei avar kori hagyatékban elfoglalt helyének meghatározása. Ezek során választ várhatunk a többi között arra, hogy kik és mikor szállták meg a területet 568 után, kiket találtak itt, kik és honnan, mikor települtek a Hortobágy-Berettyó tágabb vidékére a VII—VIII. században, és kiket találtak itt a IX. században a Kárpát-medencét elfoglaló magyarok. Az elkészítendő regionális összefoglalóhoz szeretnék hozzájárulni az itt közreadott tanulmánnyal azzal, hogy a területről ma ismert kora avar kori lelőhelyeket számba veszem, és a jelen tudásunk szerint értelmezem és értékelem őket. Munkám elején két tényre kell felhívnom a figyelmet. Egyrészt a megye településeinek csak 40%-áról (81:33) ismerünk avar kori lelőhelyet, másrészt a nagyberuházásokat megelőző, nagy felületű ásatások egyikén sem került elő az elmúlt 15 évben kora avar sír vagy temető. Ez meghatározza munkám korlátáit, mivel a megye területéhez képest az eddig megismert kora avar kori lelőhelyek és a leletanyag kis száma, valamint azok „forrásértéke”, a leletkörülmények bizonytalansága és a kevés zárt, hiteles síregyüttes, a sok szórványlelet nagyban behatárolja lehetőségeimet. A következőkbe bemutatott sírok leletanyagának és a bennük megfigyelhető temetkezési szokásoknak az értékelését és értelmezését éppen ezért elsősorban a szűkebb régió, a Hajdúság és a Nyírség területéről, másodsorban a nagyobb tájegységről, a Tiszántúlról ismert sírok és temetők bevonásával végeztem el, mivel úgy vélem, hogy kezdetben ilyen, regionális szintű elemzések nyújthatnak kellően biztos alapot ahhoz, hogy a jövőben az eddigieknél részletesebben 150
