Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Régészet - Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria: A szarmaták állatai
Istvánovits Eszter — Kulcsár Valéria két évtizeddel ezelőtt úgy gondolta, hogy a szarmata és a kvád telepeken a gazdasági haszonállatok gyakorisági sorrendje: szarvasmarha-juh-sertés, az észak- és északkelet-magyarországi császárkori telepeken - tehát az inkább dák és germán érdekszférához tartozó részeken — pedig szarvasmarha-sertés-juh a sorrend. A ló és a pásztorkutya egyaránt előfordul az egész Alföldön, de a szamár csak a szarmatákhoz jut el, ahogyan a vadászagarak is elsősorban náluk ismertek (Vörös 1993. 58. 5-6. táblázat). Hasonló kísérletre azóta nem került sor, az újabb kutatás legfeljebb Vörös bemutatott eredményeit idézi. Lényeges az állatok leölésének és feldarabolásának kérdése, mely esetenként elvben akár etnikai vagy kronológiai meghatározásra is lehetőséget nyújthat. Gondolunk itt olyan megfigyelésekre, mint például az, hogy az avarok csonkolva nyúzták a lovat, míg a honfoglalók a csukló/boka ízületnél bontották szét a lábat.10 11 A telepeken olykor megfigyelhető az állatok letaglózásának nyoma (1. kép), a bezúzott homlokcsont (Vörös 2005. 116.), mégis valószínűbbnek tűnik a csontmaradványok húsrégiók szerinti összevetése alapján, hogy az állatokat - legalábbis többnyire - nem a faluban ölték le: a mészárszék tehát, ahol az elsődleges bontás is megtörtént, valahol elkülönülve keresendő (Vaoay-Vörös 1980. 123., Vörös 2005. 118.). Szarvasmarha A Kárpát-medencei szarmata telepek leggyakoribb haszonállata - mint arra már utaltunk - a szarvasmarha. Ezideig kb. 28 és fél ezer csontleletük (az öszszes háziállatcsont 45,7%-a) vizsgálatának közlésére került sor (vö. 1. táblázat). Az általunk áttekintett irodalomban mindössze két olyan feltárásra bukkantunk, ahol a kiskérődzők (juh/kecske) csontjainak száma magasabb, mint a marháké. Az egyik Kunszállás (Vörös 1993. 59.), a másik Szegvár (Vörös 2005. 116-118.). A marhák között kicsi, közepes és nagy termetű egyaránt előfordult, az előbbi kettő dominanciája mellett (Vörös 1993. 39-44.)." A tehenek marmagassága zömükben 1002 és 1333 mm 10 Az avar/honfoglalás kori összevetésre lásd Lörinczy 1991. 132. Császárkori adatokat találunk: Tugya 2011.92-93. A darabolás kérdésére legutóbb császárkori leletekkel kapcsolatban (de a szarmata szállásterületen kívül) Vörös István tért ki részletesen, azonban anélkül, hogy azt összevetette volna a szarmatáknál elterjedt szokásokkal (Vörös-Soós 2014. 161-164.). 11 Körösi Andrea szerint „a kis testméret a jellemző” (Körösi 2001. 10.), de pl. Kiskundorozsmán és Kunszentmártonban a közepes méretűek a dominánsak, persze itt is vannak kis és nagy méretű változatok (Tóth 2014. 136., Vaday-Vörös 1980. 123.) 1. kép Letaglózott ló koponyája Üllő 5. lelőhely 1509. objektumában (Kulcsár Valéria közöletlen ásatása) Fig. 1 Skull of a scorched horse, Üllő site 5, feature 1509 (Valéria Kulcsár’s unpublished excavation) 108
