Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Gulyás Gyöngyi: Késő szarmata temetőrészletek Óföldeák-Ürmös II. lelőhelyen (M43-as autópálya 10. lelőhely)
Késő szarmata temetőrészletek Óföldeák-Ürmös II. lelőhelyen kerültek elő - a viseletűknek megfelelően a koponya egyik vagy mindkét oldalán helyezkedtek el.29 Valószínűsíthető a töredékek alapján, hogy valamennyi fülbevaló hurkos-kampós zárszerkezetü. Az ékszerek hurkos végét úgy alakították ki, hogy a bronz- vagy ezüstdrótból képzett test végét hurokban visszahajlították, majd a karikára egy újabb szálat tekertek, melynek mindkét végét gyűrű vagy gömb alakú tagokkal zártak le. A fülbevalók átmérője 3,2 és 4 cm között változott, méretük alapján a III. században megjelenő, nagyobb méretű típusba tartoznak. A hurkos-kampós záródású fülbevalók a fülékszerek között a leggyakoribbak, használatuk all. század közepétől kezdve terjedt el (Vaday 1989. 45.). Az SNR 238. sírban a koponya bal oldalán a bronz fülbevaló töredékek között egy nagyobb méretű, ezüstszálból tekercselt, hosszúkás kettőskúpos ezüstgyöngyöt bontottunk ki (XXXII. tábla 7.). A gyöngy elhelyezkedése alapján vagy a fülbevaló, vagy a nyaklánc dísze lehetett. Ehhez hasonló alakú, öntött ólomgyöngyöt találtak a madarasi temető 60. sírjában. Itt azonban biztos, hogy a fülbevaló dísze volt, mert a gyöngyöt szerves anyaggal erősítették a karikához (Istvánovits-Kulcsár 1994. 75., 5. kép 2., Kőhegyi-Vörös 2011.40., 15. tábla 3.). Az óföldeáki gyönggyel megegyező ezüst huzalgyöngyök kerültek elő a IV. század 2. felére és az V. század elejére datálható Kiskunfélegyháza-kővágóéri temetőrészlet 207. és 485. sírjából. A gyöngyök viseleti helye a sírok bolygatottsága miatt nem volt megállapítható (Gallina 1999. 10-11., 20. ábra 56., 77.). Torquesek, gyöngynyakláncok Két 6-7 év közötti lánygyermek sírjában volt egy-egy kerek átmetszetű, zárt nyakperec, melyek közül az egyik bronzból, a másik ezüstből készült. A bronzból öntött torques az SNR 175. sírban feküdt, zárszerkezete és egy része a bolygatás során elpusztult (XVII. tábla 1.). Az SNR 131. sírban lévő ezüsttorques egyik vége félgömbös akasztókampóban végződött, a másik végét laposra kalapálták (Vili. tábla 6.). Ezt a körte alakú tagot hosszúkás, ovális lyukkal láttákéi. Ugyancsak körte alakú, áttört részben végződő bronz- vagy ezüsttorques került elő a többi között a madarasi temető 7. és 416. sírjából (Vörös 2003a. 15., 17., Kőhegyi-Vörös 2011.2. tábla 1., 96. tábla 5.), Szentes-Sárgapart 35. sírból (Párducz 1950. XXIII. tábla 7.), Zsámbok A sírból (Párducz 1950. LXXII. tábla 6.), Szeged-Zákányról (Párducz 1950. LXXXI. tábla 8.) és Kiskundorozsma-Subasáról a 138. sírból (Bozsik 2003. 2. kép I.). A torquesek viselete a II. századtól általános, használatuk egészen a IV. század végéig megfigyelhető (Vaday 1989. 49., Kulcsár 1998. 53.). Gyöngynyakláncot vagy esetleg a ruha felső részének kivarrását alkotó gyöngyöket több sírban megfigyeltünk. 11 sírból (SNR 141., 124., 131., 140., 176., 182., 200., 219., 221., 238., 239.) kerültek elő a kulcscsonton, a nyakcsigolyákon, illetve az állkapocs alatt különféle anyagú gyöngyök. További 5 sírban (SNR 157., 155., 159., 160., 233.) voltak másodlagos helyen feltételezhetően a nyaklánchoz tartozó gyöngyök. Az alábbiakban csak azokkal a sírokkal foglalkozom, melyeknél biztosan nyak környéki gyöngyökről beszélhetünk. A gyöngynyaklánc az antropológiai vizsgálatok alapján fél éves kortól a legidősebb korosztályig a viselet részét alkotta. A nyakláncok leggyakoribb gyöngytípusa az óföldeáki temetőrészletekben a korall volt. A hosszúkás korallok mellett kisebb számban megtalálhatóak voltak a gömb alakúak is. Az SNR 219. sírban levő nyakláncot kizárólag gömb alakú korallok alkották, míg az SNR 221. sírban talált korallgyöngyök csak kis részét adták a nyakláncnak. Megfigyelhető, 29 Az SNR 131. és az SNR 262. sírban volt két-két fülbevaló. 41
