Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)

Helytörténet - Halászi Aladár - D. Rácz Magdolna: Halászi Aladár szonettjei a Jósa András Múzeum Irodalmi Gyűjteményében

Halászi Aladár — D. Rácz Magdolna Kövek közt Malomkövek közt búzaszemként várom, Mikor mozdulnak összetörni engem. Nem iszom több fényt, harmatot a nyáron, Porrá lényegül át az élő testem. Pedig tenyérbe vett a vető gazda, Lenne belőlem új levél, szár, kalász, Ne hulljak el, ne is kerüljek gazba, A serkenésem így nem követi gyász. Sarjamból madarak lakmároznának, Vagy rajta emberek csodálkoznának: Nézzétek, a magból milyen élet nőtt! De kő komor/ik körülöttem várva Munkára. Be vagyok közéjük zárva, Hogy csak lisztté legyen bensőm mielőbb. Alul-fölülpokol'. Illyés Gyula panaszkodott nyelvünk „elszikesedése”, vagyis az e hangok részarányának növekedése miatt. Megpróbáltam e hangok nélkül megírni egy szonettet. íme! Mivel jóval kevesebb így a magas magánhangzó, a mélyekhez súlyosabb, tragikusabb téma illik, például egy földrengést is előidéző tűzhányó kitörése. A szonettformával szembeni követelményekre ráadá­sul az e kerülése is fölvett nehezék, bár ha nem szólnék róla, talán nem tűnne föl az első sorok után a „hiány”. Bizonyára volt már része mindnyájunknak abban a „gyönyörűségben”, amikor nyelvi játék formáját öltötte a csupa e magánhangzójú szavakkal történő „mekegés”. Tényleg szörnyű, de e nél­kül sem volna könnyebb, sokkal szebb a beszédünk. Kazinczynak például a gyöngyvirágra gondol­va a tengenye jutott eszébe a nyelvújításkor. A gyöngyvirág szebb hangzású. Gazdag nyelvünk szá­mos alakváltozatot kínál, hogy elkerülhessük az e nem kívánt túlsúlyát. Például fel helyett föl, ser­ből sör lett, fergetegből förgeteg, fertelmes, förtelmes stb. Alul-fölül pokol Tűzgolyót röpít, kormot okád a föld, Ráng, riszál, hasad, gyúródik mind az út, Fiistgomolyba fúlt a nap, fakult a zöld, Híd roppant, s mi fogva volt, kiszabadult. Lávatóba szikla hull a magasból, Majd vulkán borít rá vastagon hamut, Ördög tör világosra a föld alól, Hangját holdig ordítván, robajjal fut. 368

Next

/
Oldalképek
Tartalom