Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - Halászi Aladár - D. Rácz Magdolna: Halászi Aladár szonettjei a Jósa András Múzeum Irodalmi Gyűjteményében
Halászi Aladár szonettjei a Jósa András Múzeum Irodalmi Gyűjteményében Most csak nézőként tapsolunk másoknak - Mintha miénk lenne -, a szép álmoknak. Örömmel nézünk szét, még itt lehetünk... Mosolyban fürkésszük a kisdiákot. Ki mára megjárta a nagyvilágot; Holt társainkért fájó könnyet ejtünk. Borongás: Ebben is az öregedés, a végén következő elmúlás elégikus fájdalma zokog föl. Az egykor dicsőséget hozó kard már rozsdás, keresztté lényegül át a síron, amelyen halálmadár borzolja tollát, és az elmúlás visszafordíthatatlanságát hirdeti jelenlétével. A szélben borzolódó toliakkal, a lengő karddal még félelmetesebben fújja nótáját. Már nemcsak a halál hírnökeként szól, hanem a múlt dicsőségét is temeti. így lesz oda minden küzdelmünk eredményével együtt az életünk. Hogy szomorú? Az, de van-e más vég? Borongás Mint szélben földbe szúrva leng a penge, idő és víz hizlal rozsdát az élén, úgy gondolok a múltamra merengve... Egykor szem káprázott viliódzó fényén, de már csak én hiszem, hogy jól harcoltam, a régi emlék... Igaz se volt talán, hiába gondolok rá meghatottan, e kard csupán kereszt emlékem halmán. Az énekünk is másként zengett akkor, ma már hatalmába kerít az aggkor. Nem áshatom ki hadba menni újra. halálmadár kuvikol markolatján, kinek dermesztő szél játszik a tollán, s huhogva sírba indulómat fújja. Kövek közt: Az allegória tengelyeként a búzaszem és az emberi élet párhuzamos vonala vonul végig a képen. A magban egyként benne leledzik a jövő reménye, hajó helyre veti a gondos gazda, de a bibliai eset lehetősége is, amikor nem az éltető talajra hullik. Adódik az emberi élettel összevethető párhuzam, hiszen a mi életünk is efféle, nem mindig a magunk választotta utakon indul, sőt kevés eset az optimális. A nyitó és záró kép súlyos kövei pedig véglegesítik az átlényegülésünket: porból lettünk, porrá leszünk... Hogy az a búza ki-beteljesülésének célja? Kérdezzük meg a virágot, akar-e vázában elhervadni néhány nap után vagy inkább méhre vár, hozzon szerelmes üzenetet egy másik virágról; vagy gondoljunk a búzaszemre, amely sokasodni akar, de kövek közé kerül. Magunk is képbe kerülhetünk, ha utódok nélkül, tragikus sorssal változunk át az életből a halálba. 367
