Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - Halászi Aladár - D. Rácz Magdolna: Halászi Aladár szonettjei a Jósa András Múzeum Irodalmi Gyűjteményében
Halászi Aladár szonettjei a Jósa András Múzeum Irodalmi Gyűjteményében Szonettciklus a hazáról I. Mindig büszke vagyok rád, Magyarország! Nem csak azért, mert a tiéd lehettem, Sokszor felém fordítottad az orcád, Tőled nyert értelmet rontott életem. Adtál szép szavakat szeretnem s gyászhoz, Apám s anyámként őrizel örökkön, Tétova lépteimet is vigyázod, Meg ne botoljak báván rút rögökön. Szívemen érzem sebeid fájását, Sok vereséged hegedő vágását, S hogy soha nem múlik Trianon átka... A Kárpátok csak telkedben birtokod. Határon túl dalod hiába hallod... De békélj meg e Medencébe zárva! II. Hagyd Trianont! Jövőd ma máshol írják, Múltadra áment akkor csak hazudtak. Nagy vereségünk győzelmüknek hívják... Zárták előttünk s elfogytak az utak. Mára miénk lett az idő, tér, az út, A szégyen bélyege többé nem éget. Nyerni tudunk bajunk fölött háborút, így elkerüljük örökre a véget. Nem teszi rád kezét mohó hatalom, Miatta nem gyötör aggodalom. Csak gyengeségünk ronthat az erődön, Civódásunk apasztja jó kedvedet, Mit híred a világban megszenvedett, Bár sokszor megcsodáltak már e földön. III. III. A tájba képzelem királyainkat, Bölcs fejedelmeinket és a népet, Karjukból az erő ahogy kisarjadt Hazának megtartani e vidéket. 363
