Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - Halászi Aladár - D. Rácz Magdolna: Halászi Aladár szonettjei a Jósa András Múzeum Irodalmi Gyűjteményében
Halászi Aladár — D. Rácz Magdolna Szent hősökké emelte őket kardjuk. Csüggedt magyart is naggyá tevő álom, Európát védő hatalmas pajzsuk, Amelynek őrzi emlékét sok várrom. A régi szép idők... Haj! Ma mesék már. Új nemzedékre az új feladat vár: Hogy élünk, hírét vinni szét a földön, S tegyék hozzá a szerzett érdemüket, Kik látják, fény kápráztassa szemüket. Hadd irigyeljék a magyart örökkön. IV. Időnk árján több faj egybemosódott, Vérük vegyült az ősi magyar vérrel, Kelet, nyugat mind összetalálkozott E helyt, egynyelvűvé, egylelkűvé lett. Részünk már ez a táj, belénk ivódott Illata, színe, íze, hívó hangja Vár vissza, léted bárhová sodródott. Mint kis faludnak zengő nagyharangja. Ódába nem csap át az elégia, De itt gazdaggá lett a fantázia. Bánattól öntsön bár ki a négy folyam. Örömtől teljen tőlünk holdig az ég, Magyarként megmaradnunk nem lesz elég. Nézd a világot! Mint mi. más is olyan. V. Több kell annál, mint sírva vígan élnünk, Különlegesnek és magyarnak hinni A bánatból szőtt holnapot s képzelnünk, Hogy’ jobb jövőnkre máris lehet inni. Elandalodhatsz J'ajtád nemes múltján, Ha mára magad jobbágya maradtál, így nem nyersz korty vizet jelened kútján, Bűntől kiszáradt, testvérnek se adtál. De szunnyad bennünk jó is egymás iránt, Együtt találhatunk Htunknak irányt. Ha menni tudnánk és akarnánk rajta. 364
