Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - Halászi Aladár - D. Rácz Magdolna: Halászi Aladár szonettjei a Jósa András Múzeum Irodalmi Gyűjteményében
Halászi Aladár — D. Rácz Magdolna Hozz egy szál virágot, újjászülettem, Régi napja óta megöregedtem. Egy szálat hozz, és csak tedd a síromra. Hervadt? Nem baj, így múlik minden élet, Fájó könnyekkel kelek már bírókra, Mert boldogságom lassan semmivé lett. Elmenté!...: Sajnos szomorúan friss és megélt élmény a vers alapja, megszületésének oka. Anyám, apám, majd testvéreim közül négyen mentek el korábban, de másfajta bánatban hagytak itt, mint a feleségem ötven év után, éppen a születésnapomon. Igaz, a közös nevező maga az elmúlás, amely egyféle bizonyítéka is annak, hogy éltek, és én velük boldogan. Kiapadnak az örömök forrásai, amelyeknek csobogó hangjait csak emlékezetből abból is alig - tudjuk fölidézni korábbi életünkből. így maradnak a most már megindító apró mozzanatok, amelyekhez erősen ragaszkodunk, el ne vegye azt is a rút, zord idő. Fölértékelődik a gyöngyvirág, az azt csodáló mozdulatlanság, amely örökre abban az állapotában marad, legalábbis az emlékeinkben. Elmentél... Most mentél el, mikor minden virágzik? Harsány madárdal szól, s te elnémultál. Hamvad a könnyemtől sóként elázik, Szeretni, szenvedni örökre múltál. Kakukkok ígértek még számos évet... Nem tartott vissza kertünk gyöngyvirága, Pedig szeretted... Fekve, minikévé, Nézted, hogy nő levéllel zsenge ága. Körülleng most is illata, nem érzed, Piciny fehér virágát meg se nézed, Csak fekszel mozdulatlan a tavaszban. Síri virágok közt jársz égi berket... Ha támadhatna vágyad, s hozzám kerget, Mennénk együtt tovább égi harasztban. Szülőfalum-. Több magyarországi helység büszkélkedhet jeles királyokkal, történelmi eseményekkel, mégsem annyira sokan, hogy a szabolcsiak dicsőségéből e téren valamit is lecsíphetnének. Nem véletlen a megyének is nevet adó kis falu, Szabolcs hagyományt teremtő, Szabolcs Vezér és Szent László kultuszát növelő törekvése, hisz’ a dicső múltra épülő jövő már csak annál fogva is szebb, ha van valami pozitív, szilárd oszlopa történelmének, amely miatt nem olvadhat bele a múlt mocsaras, a feledésre bízott ingoványaiba. A történelmi hősök emlékének fénye tehát messzire, a jövőbe is világít, láttatva, merre és hogyan kell haladnunk. 360
